Kócolódunk. Fejvesztett gyomortáji kavarodás.
Drága barátném húga aranyhajat rendelt nálam, el is keztem, aztán nem sült ki belőle semmi, aztán tegnap mégis olyan rajzolhatnékom támadt, aztán tegnap jól odarajzoltam neki (mármint az akut rosszkedvnek). Bevallom, jól esett. :D Kicsit megint kócos vagyok. Fizikai és lelki síkon is. Tegnap nekem jött két kutya, jó nagyot zakóztam. Hófehérkét mindig körülugrabugrálták az állatok, mégsem dőlt el soha. Igaz, egy mókus nem rohan neki akkora erővel az embernek, mint ahogy ezt egy magyar vizsla teszi. Abban is biztos vagyok, hogy ha Hófehérke esik el, legalább elegánsan csinálja, és a becsapódás előtt két erős hercegkarba zuhan. Nos, herceg híján a két jó öreg térdem meg tenyerem tompította az esést. Nézzük pozitívan a dologt, van térdem és tenyerem! (...) Holnap beballagok a futócipőmért, és futok. (...) Rigó, rigó, Feketerigófi! (...)
|
Köszönöm, Lenore! :)
Pedig szeretem a vizslákat...szerettem...a kutyákat...szerettem...