Régen nem írtam már. Részben az érettségi miatt, részben meg azért, mert úgy érzem nincs mit. Sokat gondolkodtam. (Néha megesik.) Ezt az egész blogot hihetetlenül művinek tartom. Kigondolom, hogy mit írjak le magamról, hogy az a legdrámaibbnak, legviccesebbnek, legelkeserítőbbnek vagy éppen legirigylésreméltóbbnak tűnjön. Minek? Emberek vagyunk. Mind élünk. Többet nem vagyok hajlandó semmi miatt nyavajogni ("Az én kicsi szívem..."). Vannak sokkal borzalmasabb dolgok, mint a szerelmi bánat, és biztosan vannak szebb dolgok, mint a szerelem. Mégis mint a bolygók, mi emberek eszeveszetten pörgünk-forgunk a szerelem körül, mintha az lenne a világegyetem egyetlen energiaforrása. Pedig vannak ennél sokkal nagyobb és szebb érzések. Látod? Leírom, és úgy érzem, hogy minden, ami azelőtt a gondolataimban volt, leírva hazugság, sallang. Persze írhatnék arról is, hogy leérettségiztem. És? Idén több ezren elmondhatják ezt magukról csak itt, Magyarországon. Sokat gondolkodtam. (Néha megesik.) Annyi mondanivalóm van, de ha itt leírom, hiteltelenné válik. Mert senkit nem érdekel, hogy a társadalom, az emeberk látásmódja, az oktatás vagy az egészségügy velejéig romlott. Mégis van kiskapu! Ha mindezt nem én írom, nem én teszem, nem én mondom, nem én érzem, akkor igaz! Ha én megyek egy bálba...nos igen, ha én megyek a bálba, az még a legnagyobb jóindulattal is csak tragi-kodiának nevezhető. :D Amin persze lehet nevetni, de semmi csodálatos nincsen benne. Viszont ha Hamupipőke meg a bálba, megjelenik tündérkeresztanyja, rávarászolja a Gucci cipőt meg a Vivian Wetwood rucit, amiben teljesen biztos, hogy összefut igaz lelkitársával, aki nem csak jóképű, kedves, romantikus, biztosan humoros, szereti az állatokat (mind a madarakat, mind a patkányokat), de még kőgazdag is, hiszen teljesen véletlenül ő a herceg. Ezzel csak a különbséget próbáltam érzékeltetni a valóság és afikció között. A valóságban a nagy eszmék soha nem valósulnak meg, de a fikció világában igen! (Jézusom...errpl kellett volna a magyar érettségimben írnom.... -.-") Nem tudom, mennyire voltam érthető. A lényeg, hogy el akarom mondani, hogy mi történt és történik velem, hogy mit gondolok vagy érzek, de nem így! Írni akarok róla! Írni!