Bombariadó. Nem, most komolyan, tényleg. Tudom, hogy mostanában nem vagyok valami szószátyár formámban, de ezt mindenképp el kell, hogy regéljem. Ma szánt szándékkal itthon maradtam egész délelőtt, hogy tanuljak a holnapi irodalom zh-ra. Azért -gondoltam- a finnre csak bemegyek. Forradalmi ötletem támadt: a megszokott busz-földalatti-villamos helyett inkább a busz-metró kombóval megyek iskolába, hátha -sőt biztosan- gyorsabb. A buszon kényelembe helyeztem idegszálaimat, elővettem egy könyvet is, annak biztos tudatában, hogy simán beérek órakezdésre (ugyanis mostanában káros szenvedélyemmé vált a késés). MIvel így még soha nem mentem suliba, fel sem tűnt, hogy a busz nem a megszokott útvonalon halad. Persze volt egy kis (nagy!) dugó, de hát így jár az, aki a földfelszínen közlekedik. Csak akkor tűnt fel, hogy valami nagyon nem stimmel, amikor a stadion (stadion???) mellett a legénység fele leszállt. Biztosan nem a Keleti a legnépszerűbb megálló - ilyesforma gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Aztán egy nő nagyon elkezdett anyázni, mire a másik is rákezdett, külön-külön leüvöltötték a sofőr fejét. (Tudom, hogy ez nem vicces, mert én is voltam gyerek, és maximálisan tisztában vagyok azzal, hogy milyen érzékeny a gyermeki lélek, de náha úgy érzem, hogy a pessti emberek önmaguk karikatúrája. A kedves hölgy két pulyájával... gyerkőcével ült egy kettes széken. "Ne alludjatok, fiúk! Otthon eszünk, aztán alhattok. Hahó-hahó, ne aludjatok!" Aztán a szerető anya a sofőrrel való konzultáció után valami torz lénnyé változva üvöltötte, hogy -elnézést a szó szerinti idézésért- : "Kussoljál, mer'fejbe b*szlak' !" Megható.) Szóval kiderült, hogy a városban bombariadó van. Igen: egyszer megyek azon az útvonalon, akkor is bombariadó van. "Mér' nem tuggya bemondani?! Az a dóga, hogy bemondja a megállókat, oszt asse tudom, hol vagyok. Mér' nem tuggya bemondani, hogy bombariadó van. Aszongya, hogy a tévébe bemondták. Hát úgy nézek én ki, mint aki tévét néz?" Öhm, nem. De ha még egyenként mindenki odamegy a sofőrhöz üvöltözni, akkor a fazon agyvérzést kap, mi meg mind meghalunk. Végre lekászálódtam a buszról a Keletinél, ekkor már fél órát késtem óráról és még csak az ELTE közelében sem voltam, szóval úgy gondoltam, hogy inkább megpróbálok hazajutni, és tanulni a holnapi zh-ra. Az egészben az a legmurisabb, hogy egy fél órája értesültem arról, hogy holnap nem írunk zh-t.