Jól kisütöttem, hogy mi van akkor, ha már posztoltam a vizsgára való készülésről -vizsgára készülés közben-, de azért még valamivel el kéne ütni az időt, igen azt az időt, amit tulajdonképpen mással kéne ütögetni (például egy nagy köteg régi magyar irodalom kötelezővel). Íme a recept!

Hozzávalók:

- 2,5 dkg élesztő 
- 4 dl langyos víz 
- 50 dkg finomliszt
- 1 evőkanál só
- 1 csomag/konzerv olivabogyó

A recept rémesen egyszerű. Az elesztő belemorzsuljok egy kelesztőtálba, vagy ha az nincs, akkor egy sima tálba. Ráöntünk fél dl langyis vizet, aztán beleszitáljuk a lisztet. Jöhet az evőkanálnyi só. Én Himalaya sót szoktam használni, félreértés ne essék, nem azért mert rószaszín -bár ez is sokat nyom a latba-, egyszerűen egészséges, ahogy a Parajdi só is. A mezei konyhasót kerüljük! Komolyan. Ráöntjük a vizet, vagyis az eredeto recept szerint a madarék 4,5 dl-t. Szerintem elég egy kicsit kevesebb is, akkor nem lesz olyan nyúlós-folyós a végén. Vagy a rátesszük a tálra a fedőt, vagy letakarjuk egy konyharuhával. Itt jön a trükk: 12 órát kelni hagyjuk (kiemelem félkövérrel, senkit nem akarok rút kelepcébe csalni). Érdemes a mutatványt este megejteni, hogy ne kelljen egész álló nap toporognunk. Miután megkelt, beleszórjuk a felvágott olivabogyót (ez enyhe olivás ízt kölcsönöz a tésztának, amellett hogy mutatós és finom - ugye milyen szépen mondtam? :D), ízlés szerint mehet bele. Ne ijedjünk meg, a tészta borzalmasan nyúlós, nem rontottunk el semmit, ez egy ilyen recept. Jó sok liszttel átgyúrjuk a tálban, majd kivesszük egy vastagon liszthintett deszkára. Elfelezzük a masszát, és megtekerjük a tésztát. Ez segít a sütőpapírral kibélelt tepsire való átemelésnél. 200 fokra előmelegítjük a sütőt, és 45 perc alatt el is készül az új családtag. :D