"New York, te kávéház..." ahol még egyáltalán nem ültem...
Hihetetlen, de most sem otthonról írok. (Igen, többet használom az "otthon", mint az "itthon szót.) Feljöttem Pestre tanuláskontrollra, ami holnap reggel 8.30-kor kezdődik, és kettő napot vesz igénybe a nyaramból, és mindennek ellenére nagyon várom! :)
Feljöttem apához. Mármint Pestre. Hogy innen menjek tanuláskontrollra. Holnap. Tehát reggel 7.00-kor kell kelnem. Rettenet. De mindegy. Szóval még mindig ott tartok, hogy feljöttem Pestre. És a mai estém szabad volt. Tehát ki kellett valami izgalmasat találni. Ami nem nyúlik az éjszakába, mert holnap tanuláskontroll. Mint említette. Ugye hajnal 8.30-kor. De előtte ugye történt a mai délután. (Tudjátok, hogy péntek 13. van? Igaz már nem sokáig...) Végre rátérek a lényegre. Az a csodálatos transzcendens megihletettségem támadt, hogy menjünk el a New York Kávéházba. Már A New York Kávéházba. Tudjátok, ahol a nyugatosoknak külön asztala volt, megfordult Kosztolányi, Tóth Árpád és Karinthy is, hogy csak a kedvenceimet említsem. (Amúgy meg guglizzatok rá!)
Szóval bicajra pattantunk és eltekertünk A New York Kávéházig! :) Elérkeztünk a lényeghez. :) Bár bemenni nem volt pofánk, kint készítettünk néhány remekbe szabott képet.
Az első képen maga a monumentális létesítmény látható, ami fölött valami hotelféleség van. Na meg a piros lámpa, ami azt mutatja, hogy mi gyalogosok/kerékpárosok ugyan átkelhetnénk a zebrán, mégsem tesszük, mert fontos fotografálnivalónk akadt.
A második képen A (ugye fontos, hogy ez az "A" nagy "A" legyen!) New York Kávéház kirakata/ablaka - ahogy tetszik- látható, illetve jómagam, aki átértelmezte Marilyn Monroe természeti körülményeket kihasználó pozitúráját, olyannyira, hogy a szél nem a nemlétező szoknyámat, hanem a hajamat fújja szét. És ne feledkezzünk meg a csiganyakról sem. De ugorjunk.
Az utolsó képen szintén én vagyok látható, és éppen Kosztolányinak képzelem magam, akit lekap egy lesifotós. Különben meg az FandF arca és feneke. Ez éppen az előtt (vagy után, csak előttel jobban hangzik) készült, hogy megcsodáltuk A Kávéház árlapját, miszerint egy limonádé 1800 ropogós magyar forintot kostál, és inkább csak a turistáskodásnál maradtunk.
Nos, nagyjából ennyit szerettem volna mondani, mileőtt álomra hajtom kócos üstököm. Jó éjt!
|