Mostanában elment a kedvem a nettől. Meg időm sem volt. És a kettő eggyüttes reakciója váltotta ki az uborkaszezont. (Ami nem uborkaszüretet jelent.) 
Voltam Visegrádon. Unokatesóztam, nagyszülőztem. Persze már az első nap éjjelén rosszul lettem. Ráfogtuk arra, hogy nem volt időm enni a hétvégén. (Vicces, mi?) Meg arra, hogy kimerültem. Mert a nyáron még nem pihentem sokat. Mondjuk semmit. Csak mentem, mentem, és mentem. Pont mint a mesékben a legkisebb királyfi. Csak én nem vagyok se fi se király. Mondjuk kár. De csak a királyosdi része. Tudom, az egséz nagyon egyszerű, csak tökhintó meg üvegcipő kell hozzá vagy százéves álom vagy egy szörnyeteg vagy aranyhaj vagy...hirtelen nem jut eszembe több hercegnő. Csak Pocahontas. ...vagy kenu. :) Jó ég, már azt sem tudom, hol tartottam. Enni sületlenséget! Szóval azért a nyaralásunk harmadik (és egyben utolsó) napjára összeszedtem magam. Akkor felmentünk a várba. Jajj, és muszáj elmesélnem valamit! Este lementünk vacsorázni (kóstoltam cápát!), és Zsombinak (unokatesóm, 6 éves) a top kaja a csoki fagyi volt csokis öntettel (tud élni, mi? ;)). Ahogy falta, tiszta bajusz lett a szája. Én jüt akacagtam rajta, és lefényképeztem. Ő meg megkérdezte, hogy min nevetek. Mutattam neki a fényképet. Erre gyorsan megtörölte a száját, rámutatott a képre, és megkérdezte, hogy még mindig hasonlít-e arra a fickóra. :D
Tegnap az Anna-bálon dolgoztam. Rettenetesen elfáradtam, és a lábam is iszonyatosan sajgott. Volt néhány gyönyörű ruha, és hát... a lányok se voltak rosszak. (Persze szigorúan vetélytársi szemmel figyelve. ;)) És ami a lényeg, hogy kivasaltattam a hajam! :D És vágattam egy keveset. Én! Én öként vágattam belőle. Hihetetlen. ;)