A levendulamezőn pucér pasik szökkennek szárba.
Nem csak szőrösek, de szaguk is van.
Szeretnék megosztani veletek egy csodát. Párkapcsolatfüggő világunk csodáját! A reklámok csodáját!
Nos, drága anyukámtól vásárfiaként levendulás szappant kaptam. (roppant bottal koppantottam, szöcském csacskán szökkent. nem tudom, hogy jön ez ide.) Mert én mostanában várpírként élek a lesötétített szobámban, mivel gyűűűlölöm a tűző napot és a hőséget. Ezért nem vagyok hajlandó kimozdulni innen, még ha vásárt rendeznek az Óvárostéren sem. Pedig az midnig jó buli. Szóval anya hozott is nekem a kedvenc kézzel készült, mesterséges színanyagot és állati zsiradékot nem tartalmazó, hidegen sajtolt, természetes alapú növényi szappanomból. Ez a remekbe szabott felirat olvasható az amúgy egész helyes csomagolásán:
"LEVENDULA
Egész napi rohanás után egy relaxáló, páros fürdőhöz ajánljuk ezt a szappanunkat. Csak a levendulavirágok finom simogatását össze ne téveszd a párod kezével!"
Őszinte leszek. Nem fogom.
Nálam ez megint csak a Sors iróniája. Direkt csinálja. Szeret rajtam röhögni.