"Mindnyájan a semmiből jövünk... ... és visszamegyünk a nagy büdös semmibe."
Gondoltam, most, hogy történik...történt is velem valami, pofátlanság lenne nem írni. :) Szóval péneteken megvolt az Örkény műsor. Én roppant jól éreztem magam, és sokan eljöttek, és köszönöm mindenkinek! :) Imádom! Imádom! Imádom! Én meg szökni akartam. :D Nem, nem lehet nélküle élni. Lehetetlen. :) Életem legjobb döntése, hogy maradtam. (Bár nem sok van/volt, azon ügyeskedem, hogy minél több legyen. Ki hitte volna: nem olyan egyszerű.) Tegnap az Egyetemen megtartottuk a karácsonyi műsorunkat. Nekem csak egy novellám volt...novellám...!... mesém. (Gárdonyi: A cinege...-) A többieknek meg mind fejből mondott, nagy lélegzetvételű verse. Meg is ijedtem egy kicsit, nem szépítem... Aztán volt a közönségben egy olyan másfélévesforma pici lány, és neki olavstam az egészet. És ez nekem rettentően sokat adott. Mielőtt felálltam volna, persze megfordult a fejemben, hogy "Mi a lótúrót csinálsz, Réka! (Ez manapság sajnos túl sűrűn fordul meg a fejemben.....) Ez szörnyű lesz!" Aztán arra gondoltam, hogy én ezt szeretem csinálni. Hogy én ezt élvezem. Hogy én ezt imádom! Hogy én ezt magamért csinálom. És onnantól minden más volt. Így meg, hogy egy angyalkát is kaptam segítségül...! :) És szerencsére!: pénetekn Örkény visszavág. Megyünk a koleszosokhoz. Jövő hétfőn meg a nagy karácsonyi előadás lesz. Imádom! :)
Most pedig megyek tanulni, mert ...mostanában nem igazán jött össze. Már a tanulás. Ennek ellenére a dogaírás egész jól megy. :D Persze, ha az ember tudja a titkot (nem kell görcsölni!), minden megy. :) (Azért nem mindig egyszerű. ;))
|