Téli álom. A medvék után szabadon.
Úgy döntöttem, hogy bizonytalan időre felfüggesztem az észtosztásom. (Milyen ész? Na ugye!) Babitstól ihletetten mondhatnám azt is, hogy fekte álmok, fekete élet, fekete falak és feketét félek, mert az álom nem élet, sem egy megfoghatatlan internetes felület, vagy idézhetném édesanyámat, hogy "ez az év a legfontosabb!", vagy akár saját magamat, hogy megesik, hogy egy kislány elesik (sajnos), és igazából mindenkinek igaza van csak Babitsnak nincs az álommal, de ebbe most nem mennék bele, mert a végén még alátámasztja Örkény abbéli elképzelését, hogy az élet rövid, használjuk ki, aztán meg nem hiszem, hogy ezt az okosságot csak ő mondta.
Szóval. Gondoltam, írok egy listát, hogy mennyi minden egyéb hasznos dolgot csinálhatok ahelyett, hogy itt lógok:
1. Tanulj!
2. Írj! (Ha már tanultál...)
3. Olvass! (Ha már tanultál, ihlet meg nincs.)
4. Tanulj verseket! (Ha már tanultál, írni és olvasni meg nincs kedved.)
5. Aludj! (Ha a fent említett elfoglaltságok bármelyikét nehezedre esik áítás, sírás, hörgés, sikítozás nélkül művelned.)
6. Álmodj! (A fent említett előző négy (csak négy!) pont mindegyikének folyamán!)
Szerintem amúgy is megfontolandó. Hm.
A képen eljolánosodott személyem látható, amint Gárdonyi Géza A cinege c. meséjét olvassa fel az Irodalmi Színpad egyetemi karácsonyi műsorán. ( Le a Jolánokkal! Éljen a Te!)
|