Mindent átgondoltam. Ez persze teljességgel nevezhető túlzásnak. Hiszen köd előttem, köd utánam, egyik köd ködösebb mint a másik, lehetetlen tehát minegyiket csak úgy átgondolni. De daloló Főnixünk sorsa eldőlt. A teremben feszült csend. Egy lény zümmög. Kopog az ablakon. Aztán a bíró kalapácsa lecsap...! Hogy mi az a dühöngő? (Ezen sorok írója tébolyult arcrángással tenyerébe nevet.) Az oldal ettől a naptól bizonytalan időtartamra dühöngővé ítéltetett. Majd meglátjátok. Bár a jelenlegi látogatók számát tekintve skizofrén módon csak magamhoz beszélek. Majd meglátod! És ha valaki véletlennül mégis hasonlóságot vélne felfedezni valamely egyéb bloggal vagy szerkesztővel, netalántán éppen rángószemű padtársával, az mind csak a véletlen műve. Ha rákérdezel, úgyis letagadom! Ezen kívül szeretném elmondani, hogy nincs vendégkönyv, nincs chat, nincs csere, nincs reklámozz, avagy nincs kommunikáció. Vagyis csak egyoldalú. Ez rettenetes destruktívan hangzik, szóval hozzá kell tennem, hogy van kommunikáció. Ha valami eltévedt vándornak éppen szómenése van, teljes nyugalommal igénybe veheti a Mit szólsz hozzá?, roppant kreatív elnevezésű linkelt kis mondatocska mögött megbúvó szövegdobozt. Csak tessék, azért van. Mi van még? Nos, az oldal Harry Potter-es mivoltát rettenetesen jelentéktelen módon, de meg szándékozom őrizni, mégpedig az itt-ott elhintett, elmormolt, rádüvöltött varázsigék útján. Latba vetem lain tudádomat is, ami egész egyszerűen az online szótár használatának tudományából ered. Amúgy egészen hasznos kis masina, ha tudod, hogy bánj vele. Komolyan. És szeretném elmondani, hogy Lincoln abolicionista volt, ami nem takar egyebet, mint a rabszolgatartáshoz való ellentétes viszonyát. Ezért fogta is magát az Egyesült Államok 11 állama, és kilépett. Az elején még jó bulinak tűnt. Egy ideje már otthon, a kandalló előtti szőnyegen csücsülve katonásdit játszottak, és velük volt Lee is. Akiről a neve alapján simán hihetnénk, hogy földrészt tévesztett, de teljes és böcsületes neve Robert Edward Lee. És a déliek seregét vezette. Csak végül bebukták, mert észak technikája fejlettebb volt. A rabszolgák felszabadultak, Scarlett O'Hara pedig rájött, hogy Rhett Butlert szereti. Akkor már késő volt. De nem annyira, hogy Margaret Mitchell halála után ki ne jöjjön még két kötet. 

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! És remélem, hogy ti is.Ti is, akik a Roxfortban bolyongva idetévedtek, bár csak annyi jelentőséget tulajdonítatok az oldalnak, mintha a második emeleti mosdóba tévedtetek volna be. Szívemre teszem a kezem, és bevallom, hogy én sem látogattam mostanában ide. (A saját oldalamra! Hát nem szégyen??? De...) Az utolsó Harry Potter köny elhalálozásával (értsd: rongyosra olvasásával) új könyvek után néztünk -valljuk be, mi mind!- , és azok a szegény ezüstbetűs kötetek csak porosodnak a polcon. Abban azért megegyezhetünk, hogy Harry legenda maradt. Még ha nem is szerettük mindannyian, mert valahogy több fantáziát láttunk az ördögien gonosz Voldemortban. Vagy Piton szerelmében. Dobi teniszlabdaszemeiben. Lényeg a lénegben, hogy nem volt szívem törölni a Főnix Dalát (az oldalt.). Hat együtt töltött szép év után hogyan is tehetném. Bezárni meg olyan...olyan troll dolog. És most? Most terveim vannak az oldallal.*ördögikacaj* Tehát foggalmam sincs, hogy mi lesz az oldallal, de valamit szándékozom kezdeni vele. Mivel van egy másik, alkotós szájtom (be szép: szájt!), nem olyan egyszerű... Hiszen csak Harry Potterből ma már nem lehet megélni ezen a gloalizálódó G-portálon. Nehéz a szerkesztők élete. ;) Szóval várok ötleteket, buzdításokat, álmokat, isteni sugallatot. Addig is legyetek jók, és rosszalkodjatok sokat! ;)