Ónoseső, sötét és hideg. Közel kétszer annyian állunk a megállóban, mint amennyien egészségesen felférnénk a buszra. Az emberek úgy paszírozódnak fel a messiásént várt járatra, mintha a Titanic utolsó mentőcsónakja lenne. 

Én is mentem az időjárás viszontagságai elől az életem, próbálok a két nagy táskámmal minél beljebb jutni a buszban, hogy az utánam érkezők is fel tudjanak szállni. 

 - Hé, ne nyomjá' má' a táskáddal! - szól rám az úriember, aki az utolsó ülőhelyet foglalja el éppen. 

A csodálkozástól - hogy egy férfi nőt ilyen hangnemben képes megszólítani - könnyen lehet, hogy a szám is nyitva marad. Mondom neki, hogy nem direkt volt, engem is nyomnak innen is, onnan is. Az illető azért folytatja, hogy de én és a táskám. A nyitott számon keresztül vettem három mély lélegzetet, és szabatos megfogalmazásban megkérdeztem, hogy miért érzi, hogy ilyen hangnemben kell velem beszélnie. Itt persze neki már "mindegy" a történet, köszönöm nekem nem, ezért még felvilágosítom, hogy ha egy udvariasabb hangnemet ütött volna meg, kézésggel odébb mentem volna - lehetőségeimhez mérten. Mindegy már az egész, csak hagyjam, még bocsánatot is kér, mert hát ki gondolta volna, hogy egy gyönge nő majd megvédi magát. 

Mint ahogy lenni szokott a Keletitől a Futár utcáig egy tökéletes monológ körvonalazózott a fejemben, amit első megszólalásom során kellett volna közölnöm vele. "Ne haragudjon, amiért meglöktem a nagy és nehéz táskámmal, de sajnos csak így tudtam felszállni a buszra, ahogyan benyomakodott elém, majd lecsapott az utolsó ülőhelyre. Tisztában vagyok vele, hogy nem a 18. században élünk, és nem kéne elvárnom egy férfitól, hogy ha képtelen az udvariasságra, legalább a női mivoltom miatt kijárna a tisztelet, ami abban nyilvnánuna meg - nem kérek sokat -, hogy ne ilyen unintelligens stílusban szólítson meg. Az út további felében természetesen állva maradok a nehéz táskámmal együtt."

Füstölgök még egy keveset magamban, még akkor is ha diadalittas érzés tölt el, amiért túl vagyunk azokon az időkön, hogy "még én kérek bocsánatot". Azért eljutok az anyukája felemlegetéséig. Az anyázásról mindig az jut eszembe, amit az ELTE-n a nyelvészek sulykolnak belénk: ha valakinek a nyelvtanilag helytelen beszédmódját szólod le, az olyan mintha anyáznál, mert azt otthonról hozzuk - ugye? 

Időnként képes vagyok fennakadni azon, hogy a férfi nem kihalóban van. Vagy gyorsan öregszem, vagy pedig vann benne valami igazság, hogy "a mai fiatalok képtelenek az udvariasságra". (Tisztelet a kivételnek!)

Hölgyeim, anyák és jövendőbeli anyák! A mi feladatunk, hogy a gyeremeket, akit szülünk, neveljük. Nem értek egyet a szíjjel fenytítős módszerrel, sem azzal, hogy a kölyköt kitesszük az esőbe, aztán majd nő, mint a gomba.  Honnan fogja megtanulni egy kisfiú (maradjunk a példánál), hogy mit illik és mit mit nem, ha a drága jó édesanyja nem mondja el neki, hogy a néniket előreengedjük a buszon, és átadjuk a helyünket? Honnan fogja tudni, hogy hogyan kell egy lányt megszólítani, ha csak a bunkó barátainak a példáját látta? Hogy lesz belőlük férfi, ha az anyjuk (igen, az anyjuk) nem férfinek neveli őket? Rajtunk a világ szeme! Tőlünk függ az emberiség sorsa! :)

Ha karácsonykor neked is égnek áll a maradék hajad, amit még nem tépkedtél ki az adventi elcsendesedés ideje alatt, akkor itt az ideje, hogy tudatosan és részletesen kidolgozott haditervvel várd az ünnepeket!

1. Tervezz előre! Az utolsó pillanat csak a vizsgák előtt hasznos, karácsony küszöbén már semmit sem ér. Az emberek fejvesztve rohangálnak a plázákban, hogy megvegyék az utolsó ajándékokat utolsó erejükkel, persze minden hiába, a boltokat már november végén kifosztották. Te legyél okosabb, és szerezd be vagy készítsd el már most az ajándékokat! Írj listát arról, hogy kinek mit szeretnél ajándékozni! Remek alkalom, hogy az eddig féltve őrzött szűzfehér füzeteidet felhasználd a tervezéshez. :)

2. Legyél kreatív! Nem mindig a drága ajándék a legjobb ajándék. Készítsd el sajátkezűleg a meglepetéseket. A You Tube-on és különböző blogokon remek ötleteket találhatsz. Fess, vágj, ragassz, varrj vagy süss, a lényeg, hogy vesd be a fantáziádat. Az idei kedvenc "egyszerű de nagyszerű" ajándékom a bögre szélére akasztható keksz. A kiszúrót szinte bárhol be lehet szerezni, egy bögrére akasztva pedig tökéletes apró meglepetés. (Ha valakinek mégsem tetszene a handmade kedvesség, ne rágd magad. A nagyik mindig örülnek.)

3. Felejtsd el a karácsonyi zenéket! Ha nem akarsz idő előtt megbolondulni, akkor ne novemberben kezdd el hallgatni Marah Carey-t vagy Michael Buble-t! Hidd el, a pláza mosdójában egy idő után horrorfilmben fogod magas érezni az egymás után tízszer lejátszott daloktól. 

4. Hagyj időt magadra! Szakadj ki néhány órára a nyüzsgésből! Vegyél egy illatos fürdőt, olvass egy jó könyvet (ne kötelező szakirodalmat, akkor sem ha véletlenül valóban jó), nézz meg egy bugyuta filmet! Kapcsold ki az agyad! (Nem szégyen néha.) 

5. Hangolódj! Ha nincs, csinálj kedvet a karácsonyhoz. Tudom, hogy már nem vagy öt éves, aki izgatottan várja a nagy ajándékbontást, és még hisz a Mikulásban, a Jézuskában és a Fogtündérben. Koncentrálj az örömszerzésre, és akkor meglesz az izgalom. Pár apró trükkel pedig a hangulatnak is illik előbb vagy utóbb megjönnie. Ilyen a szarvasos wc-papír vagy a műhó az ablakodon, hogy eltakard a kiábrándítóan csapadékmentes utcát. 

6. Le a sötéttel! Az óraátállítás miatt korán érkező setét éjszaka mindenkit beforgat. Gyújts gyertyát, szerezz be égősort vagy utazz Balira!

7. Mély levegő, ki és be! Ha már végképp úgy érzed, hogy kidurran a fejed, vezesd le a feszültséget! Meditálj, mantrázz, fuss vagy rugdoss kukákat! Ne a karácsonyi vacsora résztvevőin vezesd le!

8. Legyél egyetemista! Legegyszerűbb megoldásként az egyetemista lét kínálkozik. Ha végigtanulod az ünnepeket, egy szempillantásnyi időd sem lesz a karácsonyi teendőiden stresszelni. :)

Szombat reggel nem várt megbízásra ébredtem: cikket írni három időszaki kiállításról - minél előbb. Barátunk, Google mindig segít a bajban, csak a nagy bajban nem. Annyiféle kiállítást dobott ki, hogy káprázott a szemem, aztán mint a rajzfilmekben, egy szó neonrózsaszínű szikrákat szórt szerteszét (azért is alliterálnia kell), persze csak úgy érzésre, mint a kábszeres modern költőknél. Egy szó mint száz, nagyon megörültem neki, hogy a mostanában szívemet rabul ejtő design témában találtam kiállítást. Azért is örültem neki, mert a Design Hét programfüzetét úgy hordoztam magammal, mint valami szent ereklyét, annak ellenére, hogy egy programján sem vettem részt. Legnagyobb boldogságomra néhány kiállítása még novemberig látogatható. 

Határtalan Design

Még soha nem jártam a Bálnában (amit előszeretettel emlegetek Cetként, talán mert így rövidebb), most itt volt a remek alkalom, hiszen ott nyitották meg a Határtalan Design elnevezésű kiállítást. Hatalmas szerencsém volt itt is, péntektől vasárnapig a belépés ingyenes. Akit sikerül felcsigáznom, igyekezzen, április 2-áig látogatható. Ízelítőül annyit, hogy a medainhungary és a Meeting of European and Central Eastern European Designers keretein belül cseh, lengyel, szlovák és magyar designerek munkáit láthatjuk. A kiállításon rájöttem, hogy nem az IKEA a lakberendezés királya, és ha sok pénzem lenne, már nem félnék, hogy nem tudom elkölteni. :) Látványos és kreatív megoldások, hasznos és haszontalan holmik a Bálnában. (Olyan mint egy Pinokkió sztori.)

Fekete László: Késő romai-kori ivókút

Koralevics Rita tapétája

Veronika Paluchová karosszék

Veronika Paluchová fogasok

Én azt mondom: Dirty Dancing (a klasszikus, csakis a klasszikus, legelső, eredeti), ti azt mondjátok: ááá! (Az artikulálatlan üvöltés bármely formája megteszi. :D) Később csatlakozom én is  annál a résznél, amikor azt mondom, hogy Patrick Swazye, ti meg azt, hogy áóáúúú! Annak örömére, hogy mind nagyon szeretjük ezt a filmet a különös (bár később plasztikázott) orrú Babyvel együtt, íme egy TOP 10-es lista a kedvenc pillanatokkal. :') Az olvasáshoz aláfestőzene javasolt.

1. A dinnyelány 

Baby akkor lopja be magát a szívünkbe, amikor rájövünk, hogy ő több mint egy romatikus főhősnő, ő egy igazi, élő ember, aki pont úgy hülyeséget mond egy hülye pillanatban, mint mi. :D

2. Éljenek a világ botlábai!

Szimpátiánk tovább nő, amikor tánctudásunkat Babyhez tudjuk hasonítani. Ne szégyelljétek, ha nem, mi legalább nem a széles vásznon bénázunk. (Egy pillanatig felejtsük el, hogy Babyt színész alakítja, és hogy igazából zseniálisan táncol.)

3. A titkos tánci

Aki nem énekel, az táncol - titokban. 

4. Valamit a fúknak

Létezik olyan, hogy táncbugyi, vagy bugyi és bugyi között semmi különbség?  O.o

5. A vizes emelés

Az első pillanat, amikor felpattanunk a kanapéról, és állva tapsolunk. Hajrá, Baby!

6. A hónaljcsiki

Elneveti, de nem izzad. A megszavazott pontot ezért rögtön le is vonjuk, de mivel rövid töprengés után rájövünk, hogy valóban nem lenne túl esztétikus, elnézzük. 

7. Pucérkodás

Mind erre vártunk, mind megaptuk. :D

8. A farmergatyás csaj és a melegpólós srác

Az ikonikus pillanat, a fináléig azt hisszük, ez a kedvencünk. 

9. "Babyt nem ültetheti senki a sarokba!"

Igen, mondd meg nekik! Engem nem ültethet senki a sarokba... Babyt, Babyt nem lehet a sarokba ültetni.

10. A finálé

Aléltan dőlünk a kanapé karfájára... Még egyszer! Még egyszer!

Az életemből valamiért kimaradtak a szuperhősös filmek. Nem vonzott a "megharapott a pók, ezért fura dolgokat tudok csinálni, és szétcsihipuhizom a gonosztevők hátsóját, hogy így csapjam a szelet egy szexi színésznőnek" sztori. A Vikingek és  a finnórák óta viszont nagy rajongója lettem mindennek, ami skandináv. (És nem azért vettem fel az óizlandi irodalmat, mert a Neptunon már csak ott volt hely hétfőn fél kilenckor. :D) Éppen azért tettem egy próbát a Thorral. Igaz, bölcsész mivoltomat nem hazudtolván meg, első nekifutásra a második részt sikerült letöltenem... khm... megvásárolnom DVD-n. Nem sírtam-ríttam, amiért az elsőről lemaradtam. A film receptje: végy egy Thort, és dobd le Hollywoodba. Zuhanás közben pár lényeges dolgot elfújt a szél. 

Takács Judit sellőkollekciója után szerelmesedtem bele a magyar dizájner holmikba. Ruhákat, táskákat sajnos csak nagyon drágán lehet beszeretni, szebbnél szebb ékszerek között azonban már egyetemista pénztárcával is lehet válogatni. A Zenzero szerelem volt első látásra.

vágytam már egy hegyikristály fülbevalóra (rejtély, hogy honnan jött ez az agymenésem), ezért, mint a legkisebb királyfi, útra keltem, hogy felkutassam azt az üveghegyet (vagy boltocskát, de az kevésbé drámai), ahol szert tehetek egy ilyen szépségere. Emily Kincsesboltjába akkora diadallal vágtáztam be fehér kardigánommal (ló nem volt), amit csak az a tény törhetett le, miszerint ők nem árulnak fülbevalót. (O.o?) A mesében a kis királyfik soha nem adják fel, ezért én is megrendeltem a Meskáról. 

A füliket Ágitól vettem át. Azt hiszem, az összemosolygás volt a titkos (meg nem beszélt jelünk). :) Hihetetlenül kedves nő! Választhattam a fülbevaók közül, és még egy ajándék hegyikristályos üvegcsét is kaptam, amit láncra fűzve a nyakamban hordhatok. Alig vártam, hogy hazaérjek és a tükör előtt parádézhassak az új szerzeménnyel. Imádom, hogy a kő zárványos, így sokkal természetesebb, a kagylóformás (vagy madeleineformás?) kapocsért megőrülök. Nagyon szeretem, amikor az egyszerű dolgokat egy apró részlet dobja fel. Ági, legnagyobb gyönyörűségemre, azt is elmondta, hogy a kristályt a Mátrában bányászták. 

Imádom a Zenzero bohém ékszereit! A fülbevalón kívül nagy kedvencem lett a hegyikristályos medál és a köves gyűrűk.

A 21. századi nő homlokegyenest különbözik egy századdal korábbi nőtársainak modelljétől. Az új élethelyzetek nem csak a hosszú szoknyákat és a fűzőket irtották ki a nők életéből, hanem néhány jól bevett viselkedésformát is. Azért maradtak még páran, akik tökéletesen megelégednek elődeik értékrendjével és szokásaival. Nagy részük földönkívüli. 

Egy hamisítatlan múlt századi hölgy köntösét viseled, ha...

1. Képtelen vagy kinyit az ásványvizes palackot vagy az uborkás üveget. Az efféle munkát inkább egy férfira bízod.

2. Nincs benned késztetés, hogy megmutasd, milyen erős nő vagy. A vonaton megkérsz valakit, hogy tegye fel a bőröndödet a csomagtartóra.

3. Kényelmesnek kényelmes a nadrág, csak nem nőies - gondolod.

4. Nem vetsz meg egy jó színházi előadást.

5. A bulikban nem kéred fel a fiúkat táncolni.

6. Sőt, a számodat sem írod fel egy szalvétára, majd ő elkéri a tiedet.

7. Nem érted, hogy az a szép szál legény a buszon miért képtelen átadni a helyét az idős nénikének.

8. Borsózik a hátad a hajhosszabbítás, a sminktetoválás, a tetoválás, a műszempilla gondolatától, de a vörös rúzsod mindig nálad van.

9. A kávét csészéből iszod és nem papírpohárból.

10. Nem tudod elböfögni az ábécét.

Tegnap sikeresen (vagy kevésbé sikeresen) pont került az első műhelyes cikkem végére. Nem minden úgy alakult, ahogy szerettem volna, de aztán arra gondoltam, hogy minden találkozásnak üzenete van. Nem biztos, hogy csak a cikk miatt kellett elkészítenem az interjút. Újra lepörgettem magam előtt a beszélgetést, és több üzenetet is találtam. Volt, ami a személyes kis problémáimra volt válasz és volt, ami a "hogyan tovább?"-ra. Üdvös dolog egy egyetemi lapnak írni, de vajon mit tehetnék még abban az élethelyzetben és korban, amiben vagyok? Azt hiszem, sokan nehezen tudunk megbarátkozni az internettel, ami egy nyitott ablak az emberek életében egyenesen a világra és fordítva. Ijesztő dolog, hogy amit leírunk, azt bárki elolvashatja. (Ennek ellenére a Facebookon éljük az életünket.) Lehet, hogy ijesztő, de egyben hasznos is, illetve kihasználható. Tegyük fel, hogy írni szeretnék. Cikkeket, regényt, novellákat, verset, akár recepteket, bármit. Ha szeretném, hogy ezeket, vagyis azt, hogy mire vagyok képes, az emberek megismerjék, akkor el kell jutnom az emberekhez. Kiadhatok elsőre egy könyvet is vagy bekopogtaththatok az Élet és Irodalomhoz is, hogy csókolom, megérkeztem, köd utánam, köd előttem, tessék már kiadni ezt! Erre egy gyönyörű választ fogok kapni: ki vagy te? Hiába mondom, hogy hát az a csaj az ELTE-ről, ezek alapján úgy egytucat ember tud beazonosítani. Viszont itt van nekünk ez a kétélű internet! Hát nem tehetem ide ki minden agymenésemet anélkül, hogy az emberek megkérdezzék, hogy te meg ki a túró vagy? Dehogynem! Nem kell feltétlenül befutott bloggernek lenni, de az jó, ha felmuatathatsz egy igényes oldalt, ahol az igényesen megfogalmazott gondolataidat írtad le, ahol a novelláidat, verseidet, receptjeidet vagy a kertészeti kisokosodat közöd. Szóval ez a nagy tanúsága egy egy órás interjúnak, majdan azt ötezer karakterré csúpaszításának, és szembesülésnek azzal, hogy az interjúalany inkább a maga szájízére darabolta és rakta újra össze, a saját sítlusában megfogalmazva az interjút, amivel te napokig küzdöttél. Ezért megérte. :) Persze ettől nem lettem okosabb, de tegnap a mozgólépcsőn állva megvilágosodtam. (Én mindig fura helyeken világosodom meg. Fügefa? Cöh...) Miért ne lehetne két blogom. Az egyikre azt az anyagot töltöm fel, ami -úgy gondolom- egyszer még hasznos lehet, ha valaki feltenné a nagy kérdést, hogy te mit csinálsz? A másik pedig szintén tartalmazná azokat a cikkeket, plusz minden "nem hivatalos agymenésemet". Ez lenne a Főnix Dala, mivel ahogy már mondtam tegnap is, képtelen vagyok elszakadni! Egy ideje van egy kis terem, amit divatblogként szerettem volna működteteni, aztán ahogy nézekettem egyet-kettőt, rájöttem, hogy ennyire ennél többre van szükségem. Nem mondom, hogy nagy kunszt, de van rajta egy szem értelmes cikk-ami remélhetősleg nem marad sokáig magányos-, és nem g-portálos, hanem blogspotos, ami tapasztalataim szerint több ember el tud érni. Ez a Papírmadár. Tényleg nem kell nagy dologra számítani, a teóriám egyenlőre még kísérleti fázisban van. Amíg kiderül, hogy ez hogy működik, mindenki legyen jó! ;)

Mostanában sajnos elég kevés időm van magamanak írni. Ennek ellenére folyamatos íráskényszerem van. Próblkoztam/próbálkozom más blogokkal is, de ide mindig visszahúz a szívem. :) A Főnix Dala már 8 éves, pont mint a kevebc unokaöcsém. A születése után egy nappal indítottam a holnapot. A szívemhez nőttek mind a ketten. :) A Főnix Dala Harry Potter fan oldalnak indult, és egész jól ment, a kezdetleges dizájn ellenére volt, hogy elértük a napi 100 látogatót. A címe egyébként a hatodik kötetből jött. Aztán a Harry Potter láz szépen lassan elmúlt (de a szívemben örökké élni fog! :D), és már nehezen tudott megújulni az oldal, törölni viszot semmiképp nem akartam, ezért alakult személyes bloggá. A kedvenc novelláimat is itt lehet csak olvasni. Tegnap pedig arra is rájöttem, hogy a Főnix Dala jelentheti akár a megújuló művészetet. Tudom, a gyerekcipőben járó novellák szemponjából ez egy kicsit öntelnek vagy inkább túlontúl bölcsésznek hat. Azért lehet egy ilyen értelmezése is. :) 

Egy örömteli hírrel is érkeztem. Tegnap a barátom elhozta a nekem a BME-ről a Műhely friss és ropogós, legújabb számát. Az első cikkem, ami -remélhetőleg- meg fog benne jelenni, még csak most készül, szóval igazán nem magmat szoktam benne keresni. :D Át szoktam lapozni, hogy megnézzem mások hogyan írnak, milyen témákat hoznak, hátha megihletődöm valamelyiktől. Egyszer csak elém ugrik egy cím: "Annuska és az Arc". A Gondolatok rovatban találtam rá, ahol az irodalmi megnyilvánulásokat szokták közölni. Néha beleolvasok, hogy lássam, én hol tartok. (Ne BME-sekkel akarjam ebben az esetben összemérni magam, tudom, tudom...) Beleolvasok az első mondatba...hm - mondom, csak így, hogy hm. A második gondolatom volt, hogy ez ismerős. Gyorsan a végére ugrottam megnézni, hogy ki írta. Basszuskulcs a tölgyfaajtó rézkilincsének nyílásában! Én írtam... :D A kis Annuska nyomtatásban megjenet. (Csak a címet változtatták meg, ímiért a szívem szakad...) Kiszabadult a Főnix Daláról, és nagykába vette a világot. Na jó, a világot azért nem, csak a BME-t. ;)

hogy mit lehetne ide írni...