Dirty Dancing TOP 10 (Áááá!) #papírmadár
Én azt mondom: Dirty Dancing (a klasszikus, csakis a klasszikus, legelső, eredeti), ti azt mondjátok: ááá! (Az artikulálatlan üvöltés bármely formája megteszi. :D) Később csatlakozom én is annál a résznél, amikor azt mondom, hogy Patrick Swazye, ti meg azt, hogy áóáúúú! Annak örömére, hogy mind nagyon szeretjük ezt a filmet a különös (bár később plasztikázott) orrú Babyvel együtt, íme egy TOP 10-es lista a kedvenc pillanatokkal. :') Az olvasáshoz aláfestőzene javasolt.
1. A dinnyelány
Baby akkor lopja be magát a szívünkbe, amikor rájövünk, hogy ő több mint egy romatikus főhősnő, ő egy igazi, élő ember, aki pont úgy hülyeséget mond egy hülye pillanatban, mint mi. :D
2. Éljenek a világ botlábai!
Szimpátiánk tovább nő, amikor tánctudásunkat Babyhez tudjuk hasonítani. Ne szégyelljétek, ha nem, mi legalább nem a széles vásznon bénázunk. (Egy pillanatig felejtsük el, hogy Babyt színész alakítja, és hogy igazából zseniálisan táncol.)
3. A titkos tánci
Aki nem énekel, az táncol - titokban.
4. Valamit a fúknak
Létezik olyan, hogy táncbugyi, vagy bugyi és bugyi között semmi különbség? O.o
5. A vizes emelés
Az első pillanat, amikor felpattanunk a kanapéról, és állva tapsolunk. Hajrá, Baby!
6. A hónaljcsiki
Elneveti, de nem izzad. A megszavazott pontot ezért rögtön le is vonjuk, de mivel rövid töprengés után rájövünk, hogy valóban nem lenne túl esztétikus, elnézzük.
7. Pucérkodás
Mind erre vártunk, mind megaptuk. :D
8. A farmergatyás csaj és a melegpólós srác
Az ikonikus pillanat, a fináléig azt hisszük, ez a kedvencünk.
9. "Babyt nem ültetheti senki a sarokba!"
Igen, mondd meg nekik! Engem nem ültethet senki a sarokba... Babyt, Babyt nem lehet a sarokba ültetni.
10. A finálé
Aléltan dőlünk a kanapé karfájára... Még egyszer! Még egyszer!
Thor a bal lábára sántít #papírmadár
Az életemből valamiért kimaradtak a szuperhősös filmek. Nem vonzott a "megharapott a pók, ezért fura dolgokat tudok csinálni, és szétcsihipuhizom a gonosztevők hátsóját, hogy így csapjam a szelet egy szexi színésznőnek" sztori. A Vikingek és a finnórák óta viszont nagy rajongója lettem mindennek, ami skandináv. (És nem azért vettem fel az óizlandi irodalmat, mert a Neptunon már csak ott volt hely hétfőn fél kilenckor. :D) Éppen azért tettem egy próbát a Thorral. Igaz, bölcsész mivoltomat nem hazudtolván meg, első nekifutásra a második részt sikerült letöltenem... khm... megvásárolnom DVD-n. Nem sírtam-ríttam, amiért az elsőről lemaradtam. A film receptje: végy egy Thort, és dobd le Hollywoodba. Zuhanás közben pár lényeges dolgot elfújt a szél.
8 dolog, ami a skandináv mitológiában másként történt:
1. "Szor" és nem "Tor" vagy "Tór". Tudom, sokkal fájdalmasabb az "t" helyett "sz"-t ejteni, de sajnos így hívják.
2. Thornak nincsenek jól fésült lok(n)ijai, sem megnyerő, meleg tekintete, hiszen ő a vörös hajú és szakállú (szakáll, nem borosta) viharisten, akinek a szeme villámokat szór, és gyorsan eljár a keze.
3. Friga? Az meg ki a túró? Odin felesége Frigg, aki az Istenek Végzetekor fogja életét veszíteni, nem előbb és nem később.
4. Bármennyire édes pofa Loki, nem Thor testvére. Loki Fárbauti és Laufey óriások fia, Odinnal pedig az idők kezdetén kötött testvérszövetséget. Hímnősnek született, szülni és elleni is tudott. Ő nemzette a három világszörnyet, Fenrir farkast, a Világkígyót és Helt. Belőlük áll a családfa.
5. Lokit az istenek valóban megbüntették, de nem úgy és nem azért, amiért a filmvásznon/monitoron (opcionális). Az Istenek Végzetének előjele Baldur isten halála volt, amit Loki idézett elő. Frigg istennő, Baldur anyja, ismerve a jóslatot, mindent és mindenkit megesketett, hogy nem tesz kárt a fiában, kivéve egy zsenge fagyöngyágat. Loki rájött a titokra, és lándzsaerejűvé bűvölte a kis ágat. Miközben az istenek azzal ütötték el az időt, hogy a sérthetetlen Baldurra fegyvereket dobáltak, Loki a vak Höd kezébe adta a lándzsát, aki végzett Baldurral. Az istenek büntetésből Lokit kikötözték, fejére kígyómérget csöpögtettek, amit felesége, Szígin fogott fel egy tálban, de amikor az megtelt, ki kellett öntenie, és addig a méreg Loki arcára fröccsent.
6. Natalie Portman szépsége és tehetsége előtt leborulunk, Sif mégis jobb párja Thornak, eredetileg ő az ász isten felesége.
7. Bur, Odin apja, soha nem győzte le a sötét tündéreket. A világot három fia, Odin, Vili és Vé teremtette azáltal, hogy megölték Ymirt, a déróriást. Húsából lett a föld, koponyájából az égbolt, agyvelejéből a felhők, hajából a fák, véréből és izzadtságából a tengerek, húsának férgeiből pedig a törpék.
8. A sötét álfok (sötét tündérek) nem törtek soha világuralomra. Svartalfheimet lakták, ügyes kézművesek voltak. Ők készítettek a láncot, amivel Fenrir farkast lekötözték.
Zenzero ragyogás #papírmadár
Takács Judit sellőkollekciója után szerelmesedtem bele a magyar dizájner holmikba. Ruhákat, táskákat sajnos csak nagyon drágán lehet beszeretni, szebbnél szebb ékszerek között azonban már egyetemista pénztárcával is lehet válogatni. A Zenzero szerelem volt első látásra.
vágytam már egy hegyikristály fülbevalóra (rejtély, hogy honnan jött ez az agymenésem), ezért, mint a legkisebb királyfi, útra keltem, hogy felkutassam azt az üveghegyet (vagy boltocskát, de az kevésbé drámai), ahol szert tehetek egy ilyen szépségere. Emily Kincsesboltjába akkora diadallal vágtáztam be fehér kardigánommal (ló nem volt), amit csak az a tény törhetett le, miszerint ők nem árulnak fülbevalót. (O.o?) A mesében a kis királyfik soha nem adják fel, ezért én is megrendeltem a Meskáról.
A füliket Ágitól vettem át. Azt hiszem, az összemosolygás volt a titkos (meg nem beszélt jelünk). :) Hihetetlenül kedves nő! Választhattam a fülbevaók közül, és még egy ajándék hegyikristályos üvegcsét is kaptam, amit láncra fűzve a nyakamban hordhatok. Alig vártam, hogy hazaérjek és a tükör előtt parádézhassak az új szerzeménnyel. Imádom, hogy a kő zárványos, így sokkal természetesebb, a kagylóformás (vagy madeleineformás?) kapocsért megőrülök. Nagyon szeretem, amikor az egyszerű dolgokat egy apró részlet dobja fel. Ági, legnagyobb gyönyörűségemre, azt is elmondta, hogy a kristályt a Mátrában bányászták.
Imádom a Zenzero bohém ékszereit! A fülbevalón kívül nagy kedvencem lett a hegyikristályos medál és a köves gyűrűk.
A hamisítatlan múltszázadi nő köntöse #papírmadár
A 21. századi nő homlokegyenest különbözik egy századdal korábbi nőtársainak modelljétől. Az új élethelyzetek nem csak a hosszú szoknyákat és a fűzőket irtották ki a nők életéből, hanem néhány jól bevett viselkedésformát is. Azért maradtak még páran, akik tökéletesen megelégednek elődeik értékrendjével és szokásaival. Nagy részük földönkívüli.
Egy hamisítatlan múlt századi hölgy köntösét viseled, ha...
1. Képtelen vagy kinyit az ásványvizes palackot vagy az uborkás üveget. Az efféle munkát inkább egy férfira bízod.
2. Nincs benned késztetés, hogy megmutasd, milyen erős nő vagy. A vonaton megkérsz valakit, hogy tegye fel a bőröndödet a csomagtartóra.
3. Kényelmesnek kényelmes a nadrág, csak nem nőies - gondolod.
4. Nem vetsz meg egy jó színházi előadást.
5. A bulikban nem kéred fel a fiúkat táncolni.
6. Sőt, a számodat sem írod fel egy szalvétára, majd ő elkéri a tiedet.
7. Nem érted, hogy az a szép szál legény a buszon miért képtelen átadni a helyét az idős nénikének.
8. Borsózik a hátad a hajhosszabbítás, a sminktetoválás, a tetoválás, a műszempilla gondolatától, de a vörös rúzsod mindig nálad van.
9. A kávét csészéből iszod és nem papírpohárból.
10. Nem tudod elböfögni az ábécét.
Blog, mint lehetőség
Tegnap sikeresen (vagy kevésbé sikeresen) pont került az első műhelyes cikkem végére. Nem minden úgy alakult, ahogy szerettem volna, de aztán arra gondoltam, hogy minden találkozásnak üzenete van. Nem biztos, hogy csak a cikk miatt kellett elkészítenem az interjút. Újra lepörgettem magam előtt a beszélgetést, és több üzenetet is találtam. Volt, ami a személyes kis problémáimra volt válasz és volt, ami a "hogyan tovább?"-ra. Üdvös dolog egy egyetemi lapnak írni, de vajon mit tehetnék még abban az élethelyzetben és korban, amiben vagyok? Azt hiszem, sokan nehezen tudunk megbarátkozni az internettel, ami egy nyitott ablak az emberek életében egyenesen a világra és fordítva. Ijesztő dolog, hogy amit leírunk, azt bárki elolvashatja. (Ennek ellenére a Facebookon éljük az életünket.) Lehet, hogy ijesztő, de egyben hasznos is, illetve kihasználható. Tegyük fel, hogy írni szeretnék. Cikkeket, regényt, novellákat, verset, akár recepteket, bármit. Ha szeretném, hogy ezeket, vagyis azt, hogy mire vagyok képes, az emberek megismerjék, akkor el kell jutnom az emberekhez. Kiadhatok elsőre egy könyvet is vagy bekopogtaththatok az Élet és Irodalomhoz is, hogy csókolom, megérkeztem, köd utánam, köd előttem, tessék már kiadni ezt! Erre egy gyönyörű választ fogok kapni: ki vagy te? Hiába mondom, hogy hát az a csaj az ELTE-ről, ezek alapján úgy egytucat ember tud beazonosítani. Viszont itt van nekünk ez a kétélű internet! Hát nem tehetem ide ki minden agymenésemet anélkül, hogy az emberek megkérdezzék, hogy te meg ki a túró vagy? Dehogynem! Nem kell feltétlenül befutott bloggernek lenni, de az jó, ha felmuatathatsz egy igényes oldalt, ahol az igényesen megfogalmazott gondolataidat írtad le, ahol a novelláidat, verseidet, receptjeidet vagy a kertészeti kisokosodat közöd. Szóval ez a nagy tanúsága egy egy órás interjúnak, majdan azt ötezer karakterré csúpaszításának, és szembesülésnek azzal, hogy az interjúalany inkább a maga szájízére darabolta és rakta újra össze, a saját sítlusában megfogalmazva az interjút, amivel te napokig küzdöttél. Ezért megérte. :) Persze ettől nem lettem okosabb, de tegnap a mozgólépcsőn állva megvilágosodtam. (Én mindig fura helyeken világosodom meg. Fügefa? Cöh...) Miért ne lehetne két blogom. Az egyikre azt az anyagot töltöm fel, ami -úgy gondolom- egyszer még hasznos lehet, ha valaki feltenné a nagy kérdést, hogy te mit csinálsz? A másik pedig szintén tartalmazná azokat a cikkeket, plusz minden "nem hivatalos agymenésemet". Ez lenne a Főnix Dala, mivel ahogy már mondtam tegnap is, képtelen vagyok elszakadni! Egy ideje van egy kis terem, amit divatblogként szerettem volna működteteni, aztán ahogy nézekettem egyet-kettőt, rájöttem, hogy ennyire ennél többre van szükségem. Nem mondom, hogy nagy kunszt, de van rajta egy szem értelmes cikk-ami remélhetősleg nem marad sokáig magányos-, és nem g-portálos, hanem blogspotos, ami tapasztalataim szerint több ember el tud érni. Ez a Papírmadár. Tényleg nem kell nagy dologra számítani, a teóriám egyenlőre még kísérleti fázisban van. Amíg kiderül, hogy ez hogy működik, mindenki legyen jó! ;)
Visszatérés Roxfortba
Mostanában sajnos elég kevés időm van magamanak írni. Ennek ellenére folyamatos íráskényszerem van. Próblkoztam/próbálkozom más blogokkal is, de ide mindig visszahúz a szívem. :) A Főnix Dala már 8 éves, pont mint a kevebc unokaöcsém. A születése után egy nappal indítottam a holnapot. A szívemhez nőttek mind a ketten. :) A Főnix Dala Harry Potter fan oldalnak indult, és egész jól ment, a kezdetleges dizájn ellenére volt, hogy elértük a napi 100 látogatót. A címe egyébként a hatodik kötetből jött. Aztán a Harry Potter láz szépen lassan elmúlt (de a szívemben örökké élni fog! :D), és már nehezen tudott megújulni az oldal, törölni viszot semmiképp nem akartam, ezért alakult személyes bloggá. A kedvenc novelláimat is itt lehet csak olvasni. Tegnap pedig arra is rájöttem, hogy a Főnix Dala jelentheti akár a megújuló művészetet. Tudom, a gyerekcipőben járó novellák szemponjából ez egy kicsit öntelnek vagy inkább túlontúl bölcsésznek hat. Azért lehet egy ilyen értelmezése is. :)
Egy örömteli hírrel is érkeztem. Tegnap a barátom elhozta a nekem a BME-ről a Műhely friss és ropogós, legújabb számát. Az első cikkem, ami -remélhetőleg- meg fog benne jelenni, még csak most készül, szóval igazán nem magmat szoktam benne keresni. :D Át szoktam lapozni, hogy megnézzem mások hogyan írnak, milyen témákat hoznak, hátha megihletődöm valamelyiktől. Egyszer csak elém ugrik egy cím: "Annuska és az Arc". A Gondolatok rovatban találtam rá, ahol az irodalmi megnyilvánulásokat szokták közölni. Néha beleolvasok, hogy lássam, én hol tartok. (Ne BME-sekkel akarjam ebben az esetben összemérni magam, tudom, tudom...) Beleolvasok az első mondatba...hm - mondom, csak így, hogy hm. A második gondolatom volt, hogy ez ismerős. Gyorsan a végére ugrottam megnézni, hogy ki írta. Basszuskulcs a tölgyfaajtó rézkilincsének nyílásában! Én írtam... :D A kis Annuska nyomtatásban megjenet. (Csak a címet változtatták meg, ímiért a szívem szakad...) Kiszabadult a Főnix Daláról, és nagykába vette a világot. Na jó, a világot azért nem, csak a BME-t. ;)
sokat gondolkozom
hogy mit lehetne ide írni...
| 2014.09.19. 11:20, A nagy R. |
balett
Már rég el szerettem volna dicsekedni a világmegváltó ötletemmel,most van is rá pont egy bejegyzésnyi időm. Pár éve rámjött a balettláz, amit csak plátói vágyódásként éltem meg -itt, Veszprém csöndes kis szívében-, de mióta Pesten töltöm az időm nagy részét, tudom, hogy semmi sem lehetetlen. Még az sem, hogy 21 évesen, merev testszerkezettel balett órákat vegyek. Egészen véletlenül találtam rá a hirdetésre, ami egyenesen nekem szólt: "Azt hiszed, túl öreg vagy hozzá? Hogy nem vagy elég hajlékony? Felnőtt balett!"
Bár a balett órák ára kicsit borsosabb mint a tavalyi társastáncé (aminek a folytatása természetesen megfontolandó! :)), így is kihagyhatatlannak érzem. Hála a mi kedves YouTube-unknak még fel is készülhetek az édes kínzásokra. ITT és ITT a szőke lyányzó segít nyújtani és néhány mozdulatot elsajátítani.
Szívkórház
Egy rossz álom; látni, hogy az embetrek hülyék (vagy tutira valamilyen komlexusuk van); nevetni a félelmeken; komolyságot nem ismerni; valami egészen hasonló történhetett, doktor úr. De lehet, hogy ez a végstádium.
***
Szívkórház
A 119-es kórterem műanyagtáblájára egy közönséges házilégy szállt. Fürge léptekkel körbejárta az egyes majd a kilences számjegyet, aztán megrezegtette olajosan fénylő hátulsó pár szárnyát. Ennek a mozdulatnak a szomszédos nővérkepulton korzózó nőstény légy képtelen volt ellenállni, átreppent a megsárgult ajtólapra. A hím azonnal észrevette jövendőbeli petéinek potenciális anyajelöltjét. Fülledt szárnyrebegtetés és potrohriszálás következett. A két légy végül a réz kilincsre szállva érte el a párzási rituálé utolsó mozzanatát, ám abban a pillanatban egy határozott férfikéz véget vetett a meghitt pillanatnak.
Schmuck doktor nyitott be a 119-es kórterem ajtaján, mögötte hordágyon egy fiatal lány érkezett. Fekete haja szétterült a klórfehér kórházi párnán. Kék szivárványhártyával és vérerekkel keretezett írisze borsónyira zsugorodva meredt a semmibe. A doktor néhány szót körmölt egy mappába.
- Szép Éva. Sok folyadék, pihenés, ágynyugalom – mondta a nővérnek.
- Doktor úr, mi a diagnózis? – Az ablak alatti ágyon egy őszülő halántékú férfi ült. Zöld pizsamát és köntöst viselt.
- Kiskunfalvi, maga mit keres itt? Megmondtam, hogy ezen az osztályon nem ismerkedünk. A szülészeten sem – tette hozzá nyomatékosan Schmuck doktor.
- Ismerkedni, doktor úr? Miket gondol rólam? Hiszen ismeri a kórképemet. Csak beszélgetni jöttem, az olyan nagy bűn?
- Figyelem magát, Kiskunfalvi – a doktor szigorú pillantást küldött szemüvege mögül a férfira, majd sarkon fordult, és távozott a nővérrel és az ápolóval a nyomában.
- Ne foglalkozzon vele, József! Megzápult az agya a dilisek között. – Kiskunfalvival szemben egy nő ült törökülésben az ágyán. A korát nehéz lett volna megmondani, tipikus vénlánynak tűnt. Lehetett koravén harmincas vagy infantilis negyvenes. Szőke hajában pink csavarók ültek, virágos pizsamát és vastag lila zoknit viselt. Éjjeliszekrényén fonalakkal teli kosarat tartott, az unalmas órákban macskáinak kötött pulóvert.
- Kikérem magunknak! – vágta rá Kiskunfalvi. – Az elmeosztály a másik épületben van. Mondja csak – fordult az újonnan érkezett jövevény felé -, miért hozták be? Éva, ugye, így hívják?
A lány lassan a férfi felé fordította könnyes szemgolyógát. Szája megremegett.
- Nyugodtan elmondhatja, nekünk itt mind problémánk van – folytatta Kiskunfalvi. – Képzelje, engem az összes szerelmem elhagyott. Mind. Kati, Piri, Mari, Gizi, Tercsi, na meg a kis Marcella! Hogy szerettem én azt a lányt! Kár, hogy nem volt kölcsönös. Aztán ott volt még Ilona is, ó, Ilona, a csillagokat is lehoztam volna érte. Erzsi tüzes nőcske volt. Igaz, nem velem. Tudja, egyik sem szeretett. A legutolsót Hortenziának hívták. Egyetlen megvető pillantással szakított velem. Azt hiszem, tehetsége volt a szakításhoz. Utána kerültem ide.
- Engem az apám hagyott el – jegyezte meg a nő a kötése fölött.
- Annuska már hónapok óta bent van – fűzte hozzá Kiskunfalvi.
- Képtelen vagyok kapcsolatot kialakítani a férfiakkal – folytatta Annuska. – Nyolc éves voltam, amikor az apám lelépett egy nővel. Részeg volt, bejelentette, hogy elmegy, majd nyomatékul hozzávágott egy sörösüveget az ajtóhoz, aztán becsomagolt, és magunkra hagyott minket az anyámmal. Mondja, drágám, bízna ezek után a férfiakban? Nos, nekem nem sikerült. Nem lenne ez olyan nagy probléma, jól megvagyok én egyedül. Van kilenc macskám meg három papagájom. Nem szeretem a páros számokat. Lekötöm magam kertészkedéssel, főzéssel, kötni is szeretek. Csak van egy gyengém, ami engem mindig idejuttat. Nem tudok ellenállni a romantikus regényeknek. Miután elolvastam a Szerelmünk zálogát, a mentő hozott be. Én nem emlékszem semmire, de a szomszédok azt mondták, hogy rémes volt! Már jobban vagyok. A doktor úr elkobozta a regényeimet.
- Látja, itt senkinek sem egyszerű – csóválta a fejét Kiskunfalvi.
- És ő? – kérdezte elhaló hangon a lány fejével a negyedik ágy felé bökve.
A foltos ágynemű alól mindössze a lábfej lógott ki, a többi testrész a pokróc takarásában maradt.
- Ő? – suttogta fojtott hangon Kiskunfalvi. – Senki nem tud róla semmit. Még a nővérek sem. Ő még előttünk érkezett. Sok mindent hall az ember, de egyik történetet sem akarja igazán elhinni. Van ezekben minden, olyan, ami a maga fiatal fülecskéjének nem való. Nem szól semmit, egész nap a paplan alatt kuksol. Még nem látta senki. Az ételt is a takaró alatt adják be neki. Látja, vannak itt súlyos esetek, maga is elmondhatja a magáét.
A lány mély lélegzetet vett. Behunyta a szemét, vörös szemhéja alól aranyló könnycseppek törtek fel. – Szakítás – mondta.
- Tudtam! – vágta rá Kiskunfalvi. – Kicsoda? Maga vagy az úr? Esetleg hölgy?
A lány a párnába fúrta fejét, testét rázta a zokogás.
A 119-es kórterem ajtaja kivágódott. Egy zilált külsejű, kócos férfi lépett be. Vörös szeme őrült módjára forgott üregében. – Vicuska! –kiáltotta.
A lány felkapta fejecskéjét, tekintete riadt volt, mellkasához kapott, úgy suttogta kicserepesedett ajka: - Ádám.
- Vicuska, igazán te vagy az? – kérdezte a férfi, és térdre rogyott a korházi ágy tövében. – Azt mondták, hogy behoztak, de én nem akartam elhinni. Utánad jöttem, és te tényleg itt vagy. Ó, Vicuska, ne haragudj!
- Te se haragudj rám, Ádám! – mondta Vicuska, és karjait a férfi felé nyújtotta.
- Vicuska, most azonnal hazaviszlek, és minden olyan lesz mint régen. Rendben?
- Rendben.
A férfi – mint egy tollpihét- ölébe kapta a lányt, és szerelemtől ittasan elviharzott a kórteremből egyetlenével a karjai közt.
- Látja, Annuska – mondta Kiskunfalvi -, vannak még csodák.
virtuális nyálcsorgatás
Amíg az egynehány kedvenc felsőm forog a mosógépben, és őszintén remélem, hogy a jó program zászlaja...ikonja alatt, addig gondoltam, megmutatom, hogy mik azok a szépségességek, amiket mostanában szeretek elnézegetni a boltban. Igen, az áruk (vagy a feleslegességük miatt) csak nézegetni, bár engem ez is boldoggá tesz. :) Gyorsan megígérem, hogy azért majd jövök tartalmasabb bejegyzéssel is. :D Meg zene nélkül sem hagyom magunkat. ;)
Selymes, zsebes, púderes, bokasimogató naci - Zara
Valamiért idén a púderszínek és a szélben lengedezni képes anyagok nagyon megfogtak. A nyár elején már beszereztem az "extrém ruhadarabomat", egy mintás, kék szoknyát, szóval egy pillanatig sem bánkódhatok, azért mégis gyönyörű ez a nadrág!
Pasztell nackó - Zara
Hasonló vonalon maradva teljesen érrthető a vágyódás. :D
Ráncolt top a csinos napokra - Zara
Kapható fehérben, rózsaszínben és feketében. Erre anya azt szokta mondani, milyen jó, hogy lehet kapni! :D
Hamupipőke nyári topánja - Zara
Egészen hasonlót egy éve láttam a Springfielben, de valahogy nem akaródzott érte 14 ropogós ezer forint kimászni a pénztárcámból. :D Azóta szerencsére megtaláltam az Én Szandimat, ami egészen hasonló, és imádom. Csillogni nem csillog, de jól szolgál, amikor éppen nem töri fel a lábamat. :)
Első nekifutásra ennyi, nem szeretnék Cica Blogger lenni. (Rímelt! :D)
| 2014.07.11. 17:59, Rózabogár |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
