Egy fárasztó, átköhögött, átháziírt, át...átvészelt pénetki nap után, amit természetesen egy szombati követ, amin természetesen a tanítás is folytatódik, nincs jobb arra hazaérkezni, hogy az asztalomon egy kupac könyv vár. Természetesen a Rukkoláról. (Honnan máshonnan, kérem?) Charlotte Bronte könyv (A Stancliffe-fogadó), a Holt lelkek és az Anna örök. Logikusan a verseskötetre csaptam le (mert ugye azok a rövid kis szösszenetek benne...a hogy is hívják?...ja, versek! :D csak vicceltem. :)), csodáltam, körbetapogattam, átlapoztam, megszagolgattam...bele is olvastam! :) Szóval imádom! Imádom! Imádom! Mert Anna örök. :) Bevallom, bár nem szívesen, hogy egyelőre nem vagyok felvilágosítva Juhász Gyulából, szóval jól rágugliztam. Oké, csak az Anna-szerelem érdekelt. Micsoda sekélyesség! :) Azért valljuk be, hogy az Anna örök csak arra ösztönözhetett, hogy Anna után kutakodjam. Ezek a versek gyönyörűek! Gyönyörűek! Na, de most már azt is elmondom, hogy mit találtam. Juhász Gyula össze meg vissza csak kétszer találkozott személyesen Annával. Akkor is jól ráijesztett, mert a kezét szorongatta, és a nevét ismételgette. Rendben, így tényleg elég pszichopatának tűnik... De a versei után én mindent megbocsájtok neki! Szóval Anna színésznő volt Nagyváradon. (Khm. Ady. Ja, semmi, csak egy kicsit megfáztam. ;)) Gyulusunk meg odakeveredett a színházba, és egy sötét sarokból leste Annát. (Mert a sötét ápol és eltakar. Jó, sajnálom. Tény. Aztán később kiderül, hogy aaannyira nem kell szegényt sajnálni. Tudom, ez egy paradoxon volt.) Aztán csak úgy ontotta magából Anna szőkeségéről, kék szeméről, porcelánkezéről és rózsaszirom ajkairól szóló verseit. Ja, amúgy állítólag Anna...szépen szeretnélk fogalmazni...molett volt. Hát ugye megesik, hogy egy nő...túlsúlyba esik. De ez lényegtelen. Mert ugye Gyulus kétszeri találkozás után, és millióny meglesett próba, és az utcáról elcsnet ablakba vetett pillantás után végérvényesen Annába szeretett. Ezt persze még Anna is roppant mulatságosnak, de ha nem is mulatságosnak, minden esetre megdöbbentőnek találta, és szegény -szegény Anna!- pontosan tudta, hogy a versek nem Neki szólnak, hanem egy nőhöz, aki csak Gyulánk asztalfiókjában élt. Mellesleg Juhász Gyula soha nem nősült meg. Anna ennek ellenére kétszer ment férjhez. Aztán elszegénydett. És öngyilkos lett. De utolsó perceiben Juhász Gyula kötetét olvasta. A könyv a padlóra esett, az első oldalon nyílt ki: "Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula". 
Szerintem ez gyönyörű. Annak ellenére, hogy Juhász Gyula egy ideált szeretett, annak ellenére, hogy Anna nem tudta viszontszeretni. Mégis azt hiszem, hogy támaszt jelentettek egymásnak. Ha Juhász Gyula nem szerethet, hát nem tudom, mi lett volna vele. Az üresség rossz. Nagyon rossz. Nyilván félt is tőle. És mennyi gyönyörűséges verset írt! (Ami ma mások támasza.) A méltóságát vesztett Annának pedig ott voltak a versek. 
Igen, ez szép. Akárhogy is.

És azt a seggállat mindenki figyelmébe ajánlom! Seggállal is lehet múzsának lenni. :D Ez némileg megnyugatat. És már nem zavar, hogy egy fenék nőtt az államra. Azt hiszem, már a fogaim sem zavarnak. Hogy mi vannak? 

ANNA ÖRÖK

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

Nos. Nálunk is megesett. Hogy néhány jóember jelmezbe...esett. Pénteken megtartottuk a Halloween bulinkat. A képen édesanyámmal vagyok látható. Ő Szörnyella de Frász bőrébe bújt, mondom ezt mindazoknak, akiknek ez nem lenne egyértelmű. De hogy engem nem ismert fel senki...!, na az már borzalom! Zsákos Frodónak öltöztem! Még a hajamat is bebongyorgattam (mit tettem vele? kárpótlásul ma egyenes.)! Fullánkot kartonból elkészítettem! Még Lórien levelét is a gomblyukamba tűztem...! (Arról nem is beszélve, hogy még a "lábam" is szőrös volt! Testszín zoknira barna cérnaszálakat varrtunk!) És mit kapok? Hermionétől elkezdve Pán Péteren át mident! Rémes... Egyszerűen rémes. Szerintem meg egészen pofás kis Zsákos Frodó voltam. :D (Ha ügyes leszek, hozok még képkete. Ha nem...hát nem. :))

Volt egyszer egy csigaház,
Berúgtam az oldalát,
Behegedt a csigaház-

Láttál már depressziós csigát?

Az a gond, hogy elfelejtettem, hogy hol is lakik az a Pí Sörmen...

- Hogy vagy?
- Ki beszél?
- Én vagyok...
- A lelkiismeretem beszél hozzám?
- Igen, én vagyok a lelkiismereted...
- Mizu, lelkiismikém? Rég dumcsiztunk.
- Szenilla, figyelj rám!
- Én nem Szenilla vagyok. O.o
- O.o
- O.o?
- Ó. Oké. Hogy vagy?
- Kösz, jól. 
- Hm.
- Azt kérdezted, hogy hogy vagyok?
- Nem igazán, én csak...
- Köszi, jól vagyok. :) És ha más is megkérdezné, mondd neki, hogy jól vagyok.
- Elnézést asszonyom, hogy érzi magát? 
- Ó, remekül, köszönöm kérdését!
- Hogy...
- Hogy hogy érzem magam? Tökéletesen.
 Minden kislány pillanatában eljön az idő, amikor jól érzi magát. Vagy nem minden kislány életében. És nem így. Mert, hogy őszinte legyek és természetesen minden ironiától mentes (ez sem volt ironikus!): jól vagyok. Hihetetlenül jól! :D Hogy miért? Mert bukfencet hányt a göncölszekér! Mert a köd énekelni tanul az ablakom alatt. Mert Fekete Felhő szívárványt hányt az éjjel. (Nem én! Amit fontosnak tartok megjegyezni.) 
 Szombaton beballagtam a fodrászhoz. Mondtam neki, hogy vágjon, amennyit kell. Nos. Vágott. :D Van egy tincs a homlokomban, ami eddig nem volt ott. És nincs hajam, ott, ahol eddig volt. Mama egyszerűen csak kinevetett, miután én magam száírtottam be a hajamat. "Ez is egy frizura." Hát, köszönöm. Én meg azt mondom, hogy ezt is el lehet tűzni. Ha nagyon nem... Sőt! Még copfba is fér. Há! 
 Aztán tegnap paintballozni voltunk Biámékkal. Rettentáen jó volt! :D Mondjuk azóta három fenekem van. És még lila is. Vagyis olyan...szükrés-tüzrkizes-lilás. Tiszta színkavalkád! :D Most úgyis divat a galaxisszín, nem? 
 Azért aludni még mindig szeretek.

Csak egyetlen aprócska kérdésem lenne. Nem nagy cucc. De úgy mégis kikívánkotik az ember lányából. Miért van az, hogy...mondjuk van egy barátnőm. Na, nem ez miért van. Hanem az miért van, hogy amikor sikerül megbarákoznia Jelennel, visszakapja a Múltat galacsinná gyúrva. Sűrített változatban. Ez teljesen költői kérdés, egyáltalán nem szükséges megválszolni. (Na jó, de! Aki tudja, hogy miért van ez, mondja bátran, én meg majd közvetítem a Barátnőmnek. :))

 Nem garantálom, hogy elgépelés nélkül be tudom jegyezni ezt a bejegyeznivaló(?) bejegyzést. Az van - hogy minden stílusréteget érintsünk-, az van, hogy végeztem a nyelvizsgával. (vikingüvöltés!) Az angollal. Mindennel. Nos, igazábül foggalmam (igen, 2 db g-vel) sincs, hogy milyen lett. Majd meglátjuk. De legalább most egy darabig a brit vizeken nyugalom van. A többin nincs. 
 Viszont vannak egyéb (jó) híreim. Mondjuk, hogy pénteken és két hét múlva kedden lesz október 23-ai műsorunk. És... És! Lesz Örkény! (újabb vikingüvöltés!) Bár a férfiúi poszt üresen maradt. Vagyis mi lányok fogunk megbajszosodni. Most jut eszembe, hogy már játszottam férfi pincért a spanyol színjátszóban. Gond? Egy szál se! Meg egyszer szőke hercegnek öltöztem témahéten. Meg Mr Darynak Halloweenkor.
 Vicces, hogy nem tudom, hogy most hirtelenjében mit is csináljak. Mert írnék, olvasnék (Gyűrűk Ura=vikingüvöltés!), filmet néznék, be kéne vásárolni őszre meg azért van tanulnivalóm is. De maradok a bambulás mellett. Az ritka jó elfoglaltság.

Nem "Huss és pöc". Nem-nem. "Huss és pöcc"! Nem leviosááá, hanem leviószá! ;)