A terv

Beköszöntött a tél. A Roxfort tornyait fehérbe öltöztette a hó. Udvarán önfeledten játszó gyerekzsivaj hallatszott. A diákok izgatottan várták a pihenést hozó téliszünetet és a szeretet ünnepét, a krácsonyt.  Mindenki örült ennek az évszaknak. Mindenki, kivéve Perselus Piton, a bájitalok mestere. Elege volt mindenből, de legfőképpen a karácsonyi dalokat éneklő, boldogan ugrándozó roxfortosokból! Éppen ezért azon volt, hogy minél jobban megkeserítse diákjainak életét.

-Potter! Látom a főzete megint értékelhetetlen. Jövő órára mindenki ír egy kétméteres dolgozatot a bezoárról és felhasználásáról!
A teremet betöltötte az elkeseredett diákok sóhaja.

-De, tanár úr! Jövő héten van karácsony! –mondta Ron szomorúan, sejtve, hogy a szünetben inkább házi feladatokat fog írni és nem pedig az ikrekkel hógolyózni.

-Tudom. De attól még nem dől össze a világ. Vegyék úgy, hogy ez az én karácsonyi ajándékom! És tíz pont a Griffendéltől  feleselése miatt, Weasley! –igen, Piton pontosan ezt a reakciót várta. Végre letörölte azt az önfeledt mosolyt a diákok arcáról.

-Longbotton, a maga főzete még annyit sem ér, mint Potteré! Lehet, hogy sokkal jobban sikerülne, ha nem Patil kisasszonyt bámulná egész óra alatt! –Neville Piton eme kijelentésére teljesen elpirult és próbált üstje mögé bújni, nehogy meglássa Parvati, a Mardekár viszont hatalmas nevetéssel jutalmazta a professzor megjegyzését.

-Granger…-igen, Piton megint ahhoz a főzethez ért, aminél semmi bántót sem tud megjegyezni- Granger, maga, ha pedig még egyszer segít Longbottomnak szintén elégtelent kap!

-Vén denevér! –suttogta Hermionénak Ron, miután Piton a Mardekárosok főzeteivel kezdett el foglalatoskodni.

-Ron! Hogy mondhatsz ilyet? –Hermione egyből ledobta az asztalra gőtéjét, ami nagy csattanással terült szét azon .

-Hogy mondhatsz ilyet? –gúnyolta Ron a lányt.

-Hermione, nem érdekel, hogy tanár! Szemét és kész! –hüledezett Ron.

-Nem arról van szó, hogy tanár! –folyatta Hermione.

-Te még mindig nem érted? Karácsony van és…

-Éppen ez az! Ilyenkor mindenki vidám! Mr. Bunkó, pedig elrontja mindenkinek a kedvét! Miért nem tud velünk örülni?! Karácsony a szeretet ünnepe és ilyenkor a tanároknak nem úgy kéne kimutatniuk szeretetüket, hogy az orrunk alá dörgölik, hogy mennyire nem jól sikerült a hülye feladata…

-Beszélj, a magad nevében Ron! Amúgy éppen erről van szó! A karácsonyt mindenki a szeretteivel tölti! Én Harryvel és –itt Hermione arca olyan pirosra váltott, mint az üstjében lévő főzet- veled. Vagy akinek nincsenek barátai, az hazautazik a szüleihez. De nézd meg Pitont! Neki nincs senkije.

-Jajj, majd még el is kezdem sajnálni! –mondta Ron, miközben a békáit dühösen összeaprította a előírtnál jóval  kisebb darabokra.

Hermione az óra hátralevő részében nem szólt Ronhoz. Ő márpedig  megmutatja, hogy ha Pitonnak jó lesz a karácsonya, jobban fog bánni velük. Már csak azt nem tudta,hogyan vihetné véghez tervét...