Hermione bánata

Piton kiviharzott a szobából. Hogy képzeli ezt Dumbledore?! Hogy ő egy Griffendélessel udvariasan elcsevegjen?!  Soha! De Dumbledornak nem lehet nemet mondani… És végül is, igaz, ami igaz…Garnger tényleg megvédte. De ő nem szorul senkinek a sajnálatára! Ahogy így dühöngött magéban, észre sem vette, hogy a folyosó végén Harry és Ron sétálnak. De hol van Hermione? Vajon Dumbledore tényleg igazat mondott, és Granger nem hajlandó kijönni a szobájából? Jobb előbb, mint utóbb… Inkább beszél Potterrel és gyorsan letudja az ügyet.
-Potter!

-Igen? –Harry egyből megfordult a tengelye körül.

-Igen, uram! –mondta mérgesen Piton.

-Uram…-motyogta Harry.

-Hol van Granger? –kérdezte, ügyet sem vetve a Harry mögött bujkáló, remegő Ronra.

-Nem tudjuk…uram. Azaz legutóbb a tegnapi vacsoránál láttam, de ma még nem.

-Potter! Azonnal kerítse elő nekem! Mondja meg neki, hogy várom az irodámban! –hadarta a bájitaltantanár, majd többet nem foglalkozva Harryékkel elviharzott.

***

Hermione az ágyára borulva sírt. Egész nap ki sem mozdult a szobából. Biztosra vette, az egész iskola róla beszél, arról nem is szólván, hogy a tegnapi cirkuszát még maga Piton is hallotta. Már nagyon megbánta, hogy nem ment haza a karácsonyi szünetre, de sajnos a vonat már tegnap elment. Bár éppen ezért szerencséjére, csak a Roxfortban karácsonyozók tudnak a dologról. De tudta, mire a többi diák is visszajön, ők is értesülnek a dologról.
Kopogtattak. Hermione hatalmas táskás szemeit az ajtóra függesztette.

-Szabad! –mondta sírástól elcsukló hangon. Az ajtón Ginny lépett be.

-Hermione! Figyelj, szerintem nem volt olyan ciki… Az tény, hogy Pitont mindenki utálja, de…

-Ha csak ezért jöttél, ne is folytasd! Tudom, hogy nem mondassz igazat csak meg akarsz nyugtatni!

-Jó, rendben! Az egész iskola rólad beszél! Így jó? De akkor sem kuksolhatsz egész nap itt! Amúgy meg nem csak ezért jöttem. Harryvel beszéltem. Azt mondta…hogy…szóval… találkoztak…Pitonnal.

Hermione erre egyből Ginnyre nézett.

-Mi…?

-Piton vár… téged este… az irodájában –nyögte ki nagy nehezen Ginny.

Hermione újra sírni kezdett.

-Ebt neb hibszeb el! –mondta párnájába fúrva fejét.

-Hermione, ne sírj! Hogy fogsz ilyen szemekkel odamenni hozzá?

Erre a kérdésre Hermione felpattant és kirohant a fürdőbe. Megpróbálta eltűntetni szeme alatt lévő karikákat egy kis hideg vízzel, de nem sok sikerrel. Visszament a még mindig az ajtóban ácsorgó Ginnyhez.

-Kísérj el! –súgta a lánynak. Ginny bólintott. Azzal szép lassan elindultak. A klubhelyiségben Hermione ott találta Harryt és Ront. Támadt egy ötlete. Odarohant a fiúkhoz.

-Hermione! –kiáltották kórusban.

-Mi … -kezdte Ron, de Hermione a szavába vágott.

-Harry, ööhm… kölcsön tudnád adni aaa… láthatatlanná tévő köpenyed?