Megenyhült tél

-Vigyázz, Hermione! –a lány az utolsó pillanatban ugrott félre a Fred által dobott hógolyó elől.

-Kösz, Ginny! Ezt most visszakapod, Weasley! –kiáltotta gúnyolódva Frednek, majd felmarkolt a földről egy marék havat és gyúrni kezdte.

-Fogadjunk, hogy nem találsz el, Granger! –kiáltotta vissza a lánynak a fiú. Hermionénak erről megint eszébe jutott Piton. Ő szólította utoljára vezetéknevén. De nem érdekli! Nem gondol többet a bájitaltan tanárra.

-Úgy gondolod? –kérdezte.

-Akkor ezt kapd ki! –azzal a fiú felé hajította a hógolyót , aki egy ügyes mozdulattal kitért az útjából. Viszont a Fred mögött álló Ront találta arcon.

-Ezt még visszakapod! –kiáltotta a lánynak Ron.

-Nyugi, Ron! –mondta Harry, aki látta barátja arcán a huncut mosolyt.

-Most megfürdetem –súgta Harrynek, azzal Hermione után ronhant. De a lány sem maradt a helyén. Ő is futásnak eredt.

-Úgy sem tudsz elkapni! –kiáltotta a fiúnak.

-Csak hiszed! –azzal még gyorsabban kezdett futni.

Eközben Harry, Ginny és az ikrek tűzszünetet tartottak. Leültek egy jéggé fagyott fatönkre, onnan nézték Hermione és Ron fogócskázását.

-Hát nem aranyosak? –kérdezte Ginny s közben álmodozóan a távolba meredt.

-Nagyon… -mondta reflexszerűen Harry.

-Én elhiszem, de nem a… -kezdte George a mondatot.

-A tó felé futnak! –fejezte be Fred.

-És akkor mi van? –kérdezte Ginny.

-Maximum elcsúsznak a jégen.

-Hát, éppen ez az… -mondta George.

-A tó nincs befagyva.

-Ezt onnan tudjuk, hogy ma reggel megnéztük. Korizni szerettünk volna –mondta Fred aggodalommal a hangjában.

-Ron! –kiáltotta Harry.
Vigyázz!

Ron hátranézett. Mintha Harry hangját hallotta volna. De nem állt meg. Akkor is elkapja és megfürdeti Hermionét. Újra hallotta Harry hangját.

-Ron! Vigyázz! A tó!

A tó? Mit akar a tóval? Hiszen nincs befagyva ,és Hermione egyenesen a tó felé rohant.

-Hermione! –kiáltotta.

-Mi van? Csak nem kifáradtál? –hallatszott a már hatalmas előnyt szerzett lány hangja.

-Hermione, vigyázz! –kiabált egyre hangosabban Ron.

-Nem talált! Nem veszem be! –nézett hátra Hermione.

-Hermione! Nem viccelek! Vigyá… -Ron nem tudta befejezni a mondatot. A lány hangos csobbanás kíséretében eltűnt.

***

Piton, amit kiért a parkba teleszívta tüdejét friss levegővel. Így más mindjárt más. Most sokkal könnyebben át tudta gondolni a dolgokat. A tó felé vette az irányt. De amint bekanyarodott az egyik sarkon megpillantotta Harryéket. Az embernek már itt sem lehet nyugta. Biztos Granger is ott van… Mindegy… Odamegy, levon 50 pontot a Griffendéltől ,és máris egyedül lehet a parkban. Potter valamit kiabál…

-Hermione! –kiáltotta Harry, azzal a négy alak futásnak eredt.
Igen… Itt van Granger is…
-Beleesett a tóba! –hallatszott Ron hangja.
Hát igen… Nem kéne ilyenkor itt szóra…
-Beleesett!? –Piton minden büszkeségét sutba vágva Harryék után rohant. Nem tudott semmi másra gondolni csak arra, hogy Hermione bajban van. Hamarosan oda is ért az öt földön kuporgó alakhoz. A tó szélén guggoltak, ahol egy kis részen a tó felszínét vékony jég fedte, de közepén egy hatalmas, frissen beszakadt lyuk tátongott.
-Hol van Granger? –üvöltötte minden előzetes nélkül.
-A tóban… Beleesett...-mutatott remegő ujjakkal a vízre a falfehér Ron.
Piton egy pillanatig sem tétovázott tovább. Ledobta köpenyét és a lány után ugrott a tóba. A jeges víztől minden egyes porcikája megbénult. Pár másodpercig azt sem tudta, hogy hol van, majd felrémlett benne Hermione arca… A selymes haja… Vidáman csillogó barna szeme… Amibe hirtelen könnyek vegyülnek. Perselus kinyitotta a szemét. Próbált sem a jéghideg vízre, sem pedig a levegő hiányára gondolni. Ő most vagy Hermionéval tér vissza, vagy vele együtt a mélybe süllyed. Elkezdett kezével és lábával tempózni. Pár méterrel lejjebb megpillantotta a szép lassan ,ájultan süllyedő lányt. Azonnal odaúszott és megragadta a derekánál fogva.
-Nézd meg jól! Ha nem sikerül…most láttad utoljára…