Karácsonyi vacsora

Hermione álmosan ébredt. Az órára nézett, még csak hajnali hat volt. A másik oldalára fordult, úgy tercezte, átalussza a délelőttöt. Így átfordult a másik oldalára, de ekkor hatalmas, vörös hajzuhatag hullott a szemébe.

-Ginny! Hagyj, aludni akarok!

-Dehogy hagylak! Ma lesz a karácsonyi vacsora! –mondta boldogan a lány.

-Én nem megyek…-motyogta Hermione a takaró alól.

-A nagy pixit nem jössz! Ott lesz Harry is!

-Nem szeretnék nyilvánosság előtt mutatkozni…

-Mione!!! Nem lehetsz ennyire csökönyös! Már biztosan mindenki elfelejtette, hogy mit műveltél a nagyteremben! Amúgy meg Parvati hipernagy keléseivel van mindenki elfoglalva! A vacsoránál pedig csak Harry –itt Ginny elpirult-, Ron, Fredék,két Hollóhátas lány, egy Hugrabugos testvérpár és egy-két tanár lesz ott.
Hermione sokat mondó pillantást vetett Ginnyre.

-Ne mondd, hogy még mindig érdekel, hogy mit csinál Piton?

Hermione pár percig hallgatott, majd beszámolt barátnőjének éjjeli kalandjáról.

-Hát ez…ciki. Akkor most…Pitonnál van Harry köpenye?

Hermione bólintott. Ginny nem adta fel.

-Figyelj, nem is biztos, hogy ott lesz Piton a vacsoránál.

-Piton mindig a Roxfortban karácsonyozik.

-Uhh…Ez igaz… Hermione! Könyörgöm, nem hagyhatod ennyire el magad! Nem az volt az eredeti terv, hogy jó karácsonyt szerzel Pitonnak?
A lány bólintott.

-Hiszen te mindent megtettél! Ha ő egy…egy ilyen… Pincei Denevér, akkor meg sem érdemli a te erőfeszítéseidet!

-Ginny! Én…én…szóval…szeretem! –Hermione szeméből könnyek sokasága hullott a vörös takaróra.

-Jó. Akkor jön a B terv! Szépen felöltözöl, kisminkellek és elmegyünk a vacsorára! Aztán úgy teszel, mintha téged teljesen hidegen hagyna Piton!

-Gin-ny, en-nek meg mi ér-tel-me? –hüppögte Hermione.

-A pasik ettől kikészülnek! –vigyorgott, majd hozzátette:
-A Tini Bosziban olvastam. Szóval gyere, kelj fel!

Hermione pár másodpercig fürkésző tekintettel nézte barátnőjét, majd beadta a derekát, és elindult megmosakodni. Az ajtónál még visszafordult:

-Parvatinak tényleg kelései vannak?

-Ahha, ráadásul megfertőzte a többi mardekárost is. Szerinted miért nem látsz egyet sem mostanában?

***

A két barátnő egész napját a szépítkezéssel töltötte. Este háromnegyed nyolckor már mindketten gyönyörű ruhában, talpig sminkben izgultak a klubhelységben.

-Na, hogy nézek ki? –kérdezte Hermione, közben megpördült. Kiengedett loknijai lágyan omlottak a vállára, a homlokába lógó rakoncátlan tincset pedig egy ezüst, virág alakú csattal szelídítette meg. Fehér selyemruhája bokáig ért.

-Fantasztikusan!

Ginny egy zöld, csipkés szoknyát viselt. Ékszer nem volt rajta, viszont ideges, de bolog mosolya szebb volt minden ékszernél.

-Akkor, indulhatunk?

Hermione –mint már megszoktuk tőle- csak bólintott. Elindultak. Kiléptek a Kövér Dáma portréján, majd a sok feldíszített folyosón keresztül lesétáltak a nagyteremhez. A bejárat előtt Hermione megtorpant.

-Ginny, kérlek, nézd meg, hogy bent van e!

A lány szemeit forgatva, de megette.

-Látom Harryt! –mondta izgatottan.

-Ginny, most bocsáss meg, de nem érdekel Harry!

-Oh, igen…Bocsi! Ott van Ron, Fred, George…öhm…a hugrabugosok…látom a hollóhátasokat is! Szóval már minden diák itt van…A tanárok… Jé, megint egy asztalnál ülnek velünk! Még csak Dumbledore és Hagrid van itt. Nem, nem látom Pitont!

-A hölgyek csak nem keresnek valakit? –McGalagony állt a hátuk mögött.
Hermine ijedtében majdnem Ginny nyakába ugrott.

-Csak nem ijedtetek meg?

-Nem, neem…Dehogyis, tanárnő! Mi csak… -Ginnynek nem kellet kimagyaráznia mahgikat, McGalagony közbevágott:
-Szerintem inkább menjünk be!- javasolta a professzor.

Így a két lány követte házvezetőjüket a terembe. Mikor beléptek minden szem rájuk szegeződött. Ginny –olyan lámpalázasan, mint Hermione- leült Harry mellé, barátnője követte példáját.

A kínos csendet Dumbledore törte meg:
-Miss Granger, Miss Weasley, igen csinosak ma!

-Köszönjük! –vágták rá kórusban.

-Elvégre ma ünneplünk! Nemde, Perselus? –kérdezte a most érkező bájitaltan tanártól.

Piton megállt Dumbledore mellet.

-Parancsol?

-Semmi, semmi, Perselus! Csak éppen megdicsértem a hölgyeket!

Piton az említett személyek felé fordult. Egyből elállt a lélegzete. Félő volt, hogy megfullad. Révületéből az igazgató térítette magához.

-Perselus, fogalj helyet! Vagy állva kívánod elfogyasztani az ünnepi vacsorát?

Dumbledore megjegyzésére az ikrek hangosan kacagni kezdtek. Elképzelték a jelenetet. Eközben, a pillanatnyi hangzavart kihasználva Ginny Hermionéhez fordult:
-Láttad, még a szája is nyitva maradt! –kuncogott.

Erre Hermione egy szégyenlős mosollyal válaszolt. Tőle egy méterre Piton idegesen toporgott.

-No, mi a baj, Perselus? Ülj csak le, ne legyél ilyen szégyenlős! –az igazgató újabb viccén megint mindenki jót szórakozott. Még Hermione is megpróbált nevetni, mit sem törődni Pitonnal. Mintha csak az egyik tanára lenne. Bár mi tudjuk, hogy nem „csak” Hermione egyik tanára. A lány észrevette, hogy mi aggasztja ennyire Pitont. Az egyetlen szabad hely Hermione mellett volt. Hirtelen arcára fagyott a mosoly. A bájitaltanár –valószínűleg, mert már elege lett a szereplésből- lehuppant a lány mellé.

-Akkor ha már mind megvagyunk, kezdhetjük is a vacsorát! –mondta Dumbledore, majd kettőt tapsolt, mire az asztal megtelt finomabbnál finomabb ételekkel. Hermione egy falatot sem tudott enni, de azért pakolt pár csirkecombot alibinek a tányérjára. Barátnőjére már nem nagyon számíthatott, ő teljesen elmerült Harry bámulásában.

-Her…Her…Mióne, ideadnád a krumplipürét? –Ron ezen az estén elég furcsán viselkedett. Mióta Hermione belépett az ajtón, le sem vette róla a szemét, bár ezt a lány észre sem vette.

-Persze, tessék Ron! –keze annyira remegett az idegességtől, hogy attól félt, Harry ölébe fogja önteni a tál tartalmát. Közben Piton gúnyosan figyelte a jelenetet. Ginny észrevette a tanár reakcióját. Közelebb hajolt Hermionéhoz és súgott neki valamit. Barátnője elmosolyodott, majd bólintott.

-Ron, ma olyan csendes vagy! –mondta Hermione Piton számára is jól hallhatóan.

Ron felkapta fejét a rántotthúsából.

-Öhm…tényleg? –kérdezte furcsán vékony hangon.

-Mondd csak, hogy telnek mostanában a napjaid?

-Hát..Jóó-óól…-dadogta Ron.

-Mit szoktál csinálni?

-Öhm…Harryvel szoktam –itt barátjára sandított, bár úgy látszott ő mással van elfoglalva, történetesen Ginnyvel- repülni!

-Igen? Hát ez nagyszerű! Mondtam már, hogy imádom azokat, akik tudnak bánni a seprűvel? –Hermione beszéd közben ujja köré csavarta haját, amitől Ron még jobban zavarba jött. Míg a fiú éppen késével és villájával próbált felszelni egy darab húst, Hermione óvatosan Pitonra nézett. Látni vélte a tanár füléből áradó füstöt. Elérte a kívánt hatást. Piton féltékeny!

-Ron, nem szeretnél mellém ülni! –kérdezte Hermione egy szégyenlős mosoly kíséretében.

-De! Nagyon szívesen! –Ron önbizalma Hermione előbbi megjegyzésén jócskán megnőtt. Lehuppant a lány és húga közé.

-Szóval, mit szeretnél hallani a repülésről?

-Bármit! Nagyon szeretem hallani a hangodat! –Hermione Ron vállára tette a kezét. Közben a fiú –picit szégyenlősen bár, de- hatalmas beleéléssel beszélt a repülésről, igaz ezt Hermoine szinte meg sem hallotta, helyette Piton reakcióit figyelt. A tanár tányérjára meredt, a asztal alatt pedig görcsösen szorongatta a térdét.

-Miss Garnger, nagyon örülnék, ha nem előttünk élné szerelmi életét! –morogta Piton.

Hermione csak erre a pillanatra várt! Hatalmas, segélykérő  szemekkel nézett Ronra. A fiú Hermione, vállán nyugvó kezeitől –és talán a karácsonyi puncstól- felbátorodva visszavágott.

-Tanár úr, arról mi nem tehetünk, hogy magának olyanja nincs! –Hermione ilyen dúrva megjegyzésre nem számított Rontól, úgy látszott a többiek sem, mindenki a Piton-Ron párosra bámult. Úgy látszott a fiú nem vette észre magát. A bájitaltanár idegesen az asztalra vágta villáját.

-Hogy merészeli…

-Sajnálom, de ez az igazság! –vigyorgott Ron.

-Weasley, magának annyi esze sincs, hogy felfogja, Granger a bolondját járatja magával! –Piton felpattant a helyéről, Ron követte a példáját.

-Ó, tanár úr, csak nem féltékeny?

-Weasley!

-Szóval igazam van?

-Weasley!

-Elnézést, hogy közbeszólok, de…-kezdte Dumbledore, bár az soha nem derült ki, mit szeretett volna.

-Hallgasson! Mindenről maga tehet!- üvöltötte Piton kikelve önmagából.

-Dumbledore professzor jó ember! Ne merjen így beszélni vele! –Hagrid is felállt a helyéről.

-Hagyd csak, Hagrid! –szólt az igazgató, látva, hogy a vadőr mindjárt nekiugrik alkalmazottjának.

-Nem, Dumbledore professzor! Ezt nem nyelem le!

-Hagrid, nagyon megkérem, hogy ebbe ne szóljon bele, maga nem tud semmiről! –sziszegte Piton.

Hermione ijedten Ginnyre nézett, mire az kétségbeesetten megvonta a vállát. Egyikük sem számított rá, hogy ekkora galibát fognak okozni.

-Kérem, hagyják abba! –mondta Hermione, szavait leginkább Pitonhoz intézve.

-Csak nem! Megszólalt minden bajok okozója! Mesélje el a kis barátjának is, hogy mit művelt! Sőt, inkább mindenkinek! Itt a remek alkalom! Tudja meg mindenki, hogy maga nem más, mint egy liba! –üvöltötte Piton.

A terem teljesen elcsendesedett. Hermione még utoljára ránézett Pitonra, mielőtt szemébe könnyek szöktek. Félrelökte a tanárt, és kifutott az ebédlőből.