tudd, hogy élek! mert élek, ugye?
Úgy érzem magam, mint egy szivárványhídon szökkelő unikornis. Remek dolog túlélni a magyar (emelt - nem győzöm hangsúlyozni! :D), matek (közép... - nem győzöm hangsúlyozni. :D) és törti (spanyolul - nem kell hangsúlyozni...) érettségit. Még visszavan az emelt spanyol, az jövő péneteken várható. Lesz. Na. Senki ne essen kétségbe, ha nem tudok normálisan fogalmazni, megesett ez már vele jónéhányszor ebben a három napban. Nos, tény, hogy az agyam helyén mindössze egy cserebogár maradt... de! átestem (majdnem) mindenen, amin közel öt éve stresszelek, görcsölök, rémálmodok. Nem mondom, hogy könnyű volt (de ez, véleményem szerint, csak ennek az évnek a sajátossága...), de túlélhető. Különös módon még a stresszem is alábbhagyott ezekben a napokban. Mondtam is: Réka, öt éve erre tanulsz! ... Huh. ... Szóval spanyol, aztán júniusban szóbelik. De addig is: szünet! Oké, tanulni kell. Aludni meg lehet! :) Már megint hantázom össze meg vissza. Holnap irodalmi színpad. Felújítjuk az Örkényt. Már a műsort. Merthogy lesz. Megint. Pénteken meg olasz szakkörre megyek. Gondoltam, ha már spanyolul tudok (úgy ahogy...), akkor butaság lenne olaszul nem megtanulni. Befejezem a szájmenést, mert ebből ma semmi nem látszik alakulni. Mi? o.O
![](http://24.media.tumblr.com/c3158156d3707def437319b7c9e25431/tumblr_mibjscds4p1rtzbb2o1_400.gif)
![](http://24.media.tumblr.com/tumblr_m9qoiwi8JP1rd2info1_500.png)
|
Basszus... Madách... -.-"
Én meg írtam mindent. Veszett fejsze nyele... :D