A dolgoknak természetük van, természetüknél fogva. Természetesen. Éppen ezért nem kényszeríthetem a vadvirágot, hogy szobanövény legyen, és a dolog valahogy fordítva sem működik. A szelídségek farkasbőrben is szelídek maradnak, jobban mondva. Különben meg a fene akar szobanövény lenni - a jelenlévőktől elnézést kérek, hogy ezzel a közléssek megszakítottam haláltusájukat a radiátor fölött. Locsolás. Én túlfőtt teával itatom az enyémeket, a kutya meg sört kap, hát fura egy világ ez. Eközben olyan szemetet olvasok, amikhez filmelőzetesek adják az ihletet meg Csáthot. Persze azt is úgy kalózkodom össze, no de vissza a vadvirágokhoz, azokat nem kell öntözni. 

Az aluljáróban ősz hajú nénikék árulják a vadviágot. Mindig elgondolkozom, hogy hol szedték. Egyszer megkérdezem.

Szóval a vadvirág csak vadon nyílik, nem a beton közt. Valami hasonló értetlenséget akartam kihámozni az egészből. 

Tudok egy viccet. A Ló megbetegszik, kijön az orvos, bead neki valami, és azt mondja, ha három nap múlva nem áll lábra, akkor el kell altatni. Hallja ezt a Disznó, mondja is a Lónak: "Komám kelj fel, ha nem teszed, nagy baj lesz." "Dehogy állok, cimborám" - mondja a Ló. "Fáj mindenem." A Disznó a második nap is eredménytelenül prübálkozik. Harmadnap aztán azt mondja: "Ló, ha ma nem állsz fel, el fognak altatni, álljál fel azonnal!" A Ló nagy nehezen felállt. Bejön a gazda, látha, hogy áll a Ló. "Gyere asszony, meggyógyult a ló! Ünnepeljünk, vágjuk le a disznót!"