Létezhet-e, hogy valaki olyan sokáig hiszi magát gyereknek, hogy egyszerűen beleöregszik? Hogy feleszmélve már csak a szaporodó ráncokat látja a tükörben? Hogy amíg azzal volt elfoglalva, hogy belesimuljon a felnőttek világába, elmúltak azok az évek, amikor önfeledt szép nő lehetett volna? 

 

De mit jelent egyáltalán a szépség? Miért hisszük olyan fontosnak, miért vágyunk rá körömszakadtáig? Mit jelent nőnek lenni? És lényeges-e egyáltalán ennek a kettőnek a relációja – vagy csak annak hisszük? Ha nem, akkor meg minek foglalkoztatnak?