Tanulok. Nem, most nem. De amúgy igen. Mert vizsga. Nem érettségi, hanem vizsga! egy nyomorult vizsga. Egy. Persze most jön az ihlet. Folyamatosan. Nem szűnő készetetést érzek, hogy tollat ragadjak, és...! De nem. Csak néhány hányaveti jegyzetre futja... Mindeközben világmegváltó ötletek jutnak eszembe a nyarat illetően. MInt például:
- elkezdek finnül tanulni
- ráfekszem A nimfa és a vadászra (nem a testemmel.)
- újból rajzolni kezdek
- végre bevásárolok (ruhát, szempillasptált és satöbbit!)
- olvasni fogok! olvasni! és nem csak kötelezőt! megszerzem A Gyűrűk Urát
- angolozni fogok
- lemegyek Füredre
- elkezdek embernek kinézni
- kiporszívózom a szobámat
- élek egy keveset
- alszom
Igen, többek között ezek a terveim, de valószínűsítem, hogy a listát még bővítem. Minél jobban szenvedek a monoton tanulástól, annál jobb ötletek fognak eszembe jutni.
Pénteken moziban voltunk az én Biámmal. Hófehér és a vadász. Tudjátok, a vadász még le sem esett. Ó, hát annyi vadász van. Szép Ilonka is vadászba botlott, bár róla kiderült, hogy a király, mindegy... De mikor megjelent a fehér szarvas...! Hát majdnekm agyhugygörcsöt kaptam! ... Hála az égnek, több szerepe nem volt. Hamar lelőtték. Igen, lelőtték! Íjjal! Mély levegő! Az én szarvasom sokkkkkal szebb. Sokkal. Főleg, ha végre képes leszek meg is mutatni... Ja, akkor főleg... Kettő szem oka van, amiért nem vagyok hajlandó mutogatni. Még. Podemos hablar sobre dos tipos... Kuss! Szóval az egyik az, hogy amíg még nem tökéletes, minek mutogassak egy vázlatot. A másik meg az, hogy egyszerűen önző módon nem vagyok hajlandó osztozkodni. Pedighátugye. De jó lesz. És előbb vagy utóbb megmutatom. Tessék bízni bennem. Kivételesen most én is bízom magamban. Ha senki másnak nem fog tetszeni, csak és kizárólag nekem, már akkor is nagy dolgot vittem véghez: megfeleltem magamnak. 
Szurkoljatok. Már csütörtökön. Hogy egy négyest azért össze tudjak hozni.