Ez a rukkola az őrületbe kerget! Komolyan! Ha még nem próbáltad, fogalmad sincs, hogy miről beszélek. Vérbenforgó szemekkel ülök a gép előtt vagy figyelem a telefonomat, hogy mikor rukkolnak, hogy happolhassak, vagy éppen mit happolnak tőlem, hogy passzolhassak. Pislogni nem szabad, mert egy törtmásodperc alatt leüthetik a kezedről a könyvet, amit már évek óta ámulsz a könyvesboltok polcain vagy kutatsz az antikváriumokban, ahol kiderül, hogy az antikvár kiadás drágább mint az eredeti, ezért inkább csak felírod a könyv címét egy hosszú lista végére, és év közben könnytől párás tekintettel nézegeted, aztán inkább elrakod a fiókodba, mert nincs időd még a boltig sem elmenni, nemhogy kilovasni. De itt a Rukkola! Életem szerelme! Akinek örök hűséget esküdtem! Szerelmes leveleket váltunk. Emaileket. Pontosabban. És csomagot küld. Ha nem, akkor mániákus módjára próbálom feltörni a postaládánkat (mert nekem ugye nincs hozzá kulcsom.). Reggel beleejtettem egy tollat. Az elején jó ötletnek tűnt. És két napja óvodásnak érzem magam. "Ha tegnap adta fel Pesten, akkor mikor ér ide?" "A postás hány órakor jár?" "Ha nem talál otthon, akkor mi van?" "De ha az értesítés a postaládában van!!!" "Mi van, ha azt mondom a postán, hogy elvesztettem az értesítést, csak adják már végre ide a könyvemet?" És amikor végleg lemondtam arról, hogy nekem a héten happolt könyvem lesz...becsenget a szomszéd, és átnyújtja A Csomagot! A Csomagot, amiben az Én Saját Gyűrűk Ura példányom van! Egy kötetben! Térképpel! És színes rajzokkal! (Ne, senki ne kérdezze meg, hogy hány éves vagyok. Különben meg kevesebbnek látszom. Úgy 6-7 évvel. xD) Virágot locsolok (tudom, az erkélyen csak este!), aztán viszlát világ, hello Középfölde! ;)