Életem nagy kérdése, hogy akkor most Örkény vagy nem Örkény. 

A jó életbe is! Hát Zsákos Frodó megfutamodott volna? Vagy Bilbó? Na jó, Bilbó talán igen, de mellette ott voltak a törpék, akik magukkal ráncigálták őt a kalandba. A Kalandba! És hogy mellettem ne lennének törpék?! Nem csak törpék vannak! Oké, törpék azok konkrétan nincsenek... De sokan mások vannak. Akik taszajgatnak. Illetőleg Örkény barátunk (a vadász! ugye, én sem hiszem, hogy véletlen lenne) itt ül az ágyamon, és vádlón meregeti rám azokat a nagy, kerek, dülledt (elnézést...) barna szemeit. És ha talán mégsem barnák (mert bevallom, már nem emlékszem...) akkor talán kékek, mert úgy passzolna, de az is lehet, hogy zöldek, abban az esetben viszont átírnám, szóval szerintem maradunk a kéknél, mert úgy érti mindenki, hogy miért olyan színű, amilyen. Azt hiszem, hogy most végképp nem érti senki. A lényeg, hogy én még tudom követni a fonalat. És ha már itt tartunk...szóval ha már fél lábbal egy másik világ zöld gyepét tapossuk, akkor meg kell említsem, hogy ma édes egyetlen unokaöcsém, Zsombor (6), kölcsönkérte tőlem a Harry Potter első részét, merthogy A babót lassan befejezik, ugyanis az az estimese, és valami újba szeretne belevágni. Hát igen, az én unokaöcsém, le sem tagadhatná. :D Mondjuk az érdekes, hogy előbb végzett A babóval, mint én. :D Jó, de ő nem jár a Tudjukmelyik iskolába. A Sötét Nagyépületbe. Oda csak én. Meg rajtam kívül még úgy párszázan. Látszik, hogy beteg voltam egy hétig, és nem akadt csupasz fül, aki meghallgatta volna a sületlenségeimet, mert most megint olyan szómenésem van, hogy csak tudjon valaki lelőni. Az az igazság, hogy megyek vissza angolozni.