A kaland az kaland, kérem. Ja, én meg nem vigyáztam, amikor kiléptem az ajtón. pónira ültettek, feltarisznyáztak, hobbitkézzel intettek, és egy jó nagyot rácsaptak a pónilópopóra, az megiramodott (nem csak a popó, hanem a ló is), és nem volt többé vissza! És a legfontosabb, hogy mire az út végére érek, lesz egy elmesélnivaló mesém. vagy akár több is. És ezt most nem csak úgy mondom, hanem ez kérem így van. A legkomolyabban. Ez a hatalmas dilemma és Ady és...na jó, Móricz és egy kis transzcendens segítség döbbentett rá arra is, hogy mit kezdjek a nimfával. Hogy mindenkinek jó legyen. Mert hallgatom a "Miért ölöd meg?"-eket, meg a "Szerintem ez így jó."-kat, és egyszerűen csak magamnak akarnék megfeleni, ami azt jelenti, hogy mindenkinek megfelelek, és lírai...prózai énem minden osztott személyének, aki valamit követel magának. Az osztottág. Az midnennek a titka. Ha ez meg egy rakat sületlenség, hát ne egyétek nyersen! Punktum.