Elveszett Jolán. Kerestetik.
Ez a hét. Erre a hétre. Nem találok szavakat. Jolán eltűnt. Reggelenkét valahogy nincs ott a tükörben. Nem mondja, hogy "Ha, ma jól nézel ki, kisanyám!" Először irritált, hogy nagy az arca. El is űztem. Jajj, Jolán! Mi kiegészíthetnénk egymást! A te túlcsorduló önbizalmad és az én önbizalomhiányos Jómagam csodákra lenne képes! Gyere vissza! Viszont Fekete Felhő úr levelet küldött; reggel a lépcsőházban leejtettem a kitekert labellómat, kiesett a fülbevalómból a kő, leesett a cipőm sarka, és magamra borítottam a mama csomagolta paradicsomlevest. Arra gondoltam, hogy megmutatom, milyen csodás őj vintage tüllös, romantikusregényes csodaruhái vannak Free People-nek. Aztán megnéztem az árat, ami még jobban elkedvtelenített. (Előbb vagy utóbb akkor is megmutatom! Hm. Punktum!...) De Barbarámnak megígértem, hogy ma éjfélig boldog leszek.
Dolgozom az ügyön.
Dolgozom.
...
|