Fordulópont. Átestem az első oldal magas, szögesdróttal körbetekert, lehetetlen kerítésén. Avagy A Gyűrűk Urán felbátorodva (nem tagadom, hogy hangulatában rettentő sokat segít nekem. ja, és megérkezett ma postán A babó is. há!) folytattam A nimfa és a vadász című műtöredékem bögészését és javítását és írását. Írását. Így hála áldásos tevékenységemnek egyre több szövegrász ugorja meg az elfogadható szintet, amit most -kimondom- büszkén prezentálok a Nagyérdeműnek. Természetesen bemásolom a rongyosra olvasott elejét is, hátha valaki megfeletkezett volna róla vagy csak simán nem találkozott még vele. (bevallom, én az első mondatokat már fejből tudom, mit több! unom.) Lent pedig találhattpok egy rózsaszín "Bővebben" feliratot, ha arra rákattintotok a kis kacsótokkal, akkor végig olvashatjátok. :) (már a részletet) Ó, majd elfelejtettem: kritikát kérek szépen! (nem bájolgást!) Még annyit feltétlenül fontosnak tartok okoskodni nektek, hogy megváltoztattam néhány nevet (már ha idáig egyáltalán eljutottuk az előzőekben), amik még mindig nem véglegesek. Kivéve Lőrinc új neve. Ami Ágas lett. Bár már egészen megbarátkoztam a Lőrinccel, de ez sajnos nem besteller-n. Ezen kívül Lénárd egy az egyben megváltozott. Miután megismertem a múltját (amit majd egyszer talán kifejtek egy novellában...vagy mesében...a fene egye meg, én mesét írok akkor is!), megismertem őt is. Változott a külseje is, belseje is. Nem mondom, hogy kedvelhetőbb (ami a történet szempontjából egáltalán nem gond.), csak kevésbé visszataszító. Szerintem. Jó olvasást! ;)

 Azon az őszi alkonyon a Nap élénkpiros vére lecsorgott a hegygerincen a bús felhők alatt egészen a Senki Völgyébe. Gyönyörű, vad, titokzatos vidék volt ez. A Smaragd Hegyek koszorúja körbefonta a völgyet, elzárva a világtól és a rossztól. Az emberek az Idegenek Hegyén túl laktak, délen. Az északi és a keleti hegyek mögött szilaj, fekete óceán tajtékzott, itt kezdődött a Világ Vége. De az Arany Hegy felhők közé nyúló csúcsa mindezt eltakarta, és rettenetes szépsége feledtette a végtelent meghódítani kívánó vándorral úti célját. Reggel, amikor a nap felkelt, s levetette a hajnal narancssárga köntösét, olyankor a Nap aranyba borította ezt a hegyet. Úgy tűnt, mintha egészen tömör aranyból volna, pedig csak viaszos levelű fenyőerdőt hordott a hátán. Nyugaton, az Óriások Szikláin túl kietlen puszták következtek, amiket elhagyva vén tűzhányók kőorra sűrű, kénszagú füstöt pöfékelt a magasba.

 Itt, a Smaragd Hegyek óvó karjai közt volt a Nimfák Erdeje is. Alkonyult. A Nap halványuló melegével még ölén ringatta az erdőt, de a magas, aranybarna fák már két marékkal szórták leveleiket királyi szőnyeget púpozva lábuk elé. A déli szél lombjaikba kapott, ágaik közt mókázott.

 Ősz volt mindenütt. A gesztenyeillatú avarban szürke nyulak bukfenceztek, sünök bújócskáztak, rókák kergetőztek. Odább őzek futottak versenyt, csacsogó madarak szálltak ágról ágra. Aztán ahogy a Nap, úgy az állatok is nyugovóra tértek. Hűs szellő ringott a völgyben. A türkiz Smaragd Hegyek rózsaszínű lángjai a sóhajkék égbe martak, s feltűnt a Hold áttetsző, sárga tányérja.

S akkor azok a gyönyörű, egészséges fák mind életre keltek, és már nem csak a szél ringatta ágaikat, melyek a csillagok homályos gyémántfénye felé nyújtózkodtak. Mint fába öntött táncosok egymásba fonták karjaikat, ringatóztak, hajlongtak. Magukba szívták az égi fényt, és a Hold kertjének ragyogását megirigyelve aranyos izzásba kezdtek ringó törzsüktől egészen a legmagasabbra nyúló águkig. Az erdő gyökérszőttese átégette a hideg, fekete földet és a száraz avart, amibe a fák tündérporukból hintettek. Mire fényük olyan csodálatos és hatalmas lett, hogy az éjszaka tűzgömbjeinek örökkévalóságokat átszelő tombolása is eltörpült mellettük, dermedt szobrokká váltak. Csak a vakító ragyogás maradt meg. Az pulzált, lüktetetett ezernyi tüdő lélegzetvételeként. Minden sóhaj egyre halványabb lett, mígnem tompa, egyenletes aranyhomállyá nem szenderült.

 Akkor végre láthatóvá vált a fákat mozgató ősi erő, a világba lehelt lelkük. A nimfaraj. Testük nem volt, inkább csak fényük. A szelíd sugarak mégis kedves arcokká, hosszú hajzuhatag takarta női bájakká rendeződtek.

 Ebben az alakban folytatták ünnepüket. Táncoltak és énekeltek. Daluk a szellők suttogása, a tengerek morajlása volt. Nem a fül zenéje volt ez, hanem a léleké! A nimfák toppanásai, szökellései nem csaptak zajt, és a Föld Éneke sem hasonlított semmilyen zajos, emberi muzsikához. Hálával telített csend volt ez. A nimfák megköszönték a Földnek az elmúlt évet, és lelküket felkészítették a Nagy Alvásra.

 Néhányan kiváltak az éneklők kórusából, és új alakot választottak. Lóét, szarvasét, őzét, medvéét, sasét, bagolyét… Hosszú pihenés várt rájuk fáik rejtekében, hát kihasználták a szabadságot...

Ez a rukkola az őrületbe kerget! Komolyan! Ha még nem próbáltad, fogalmad sincs, hogy miről beszélek. Vérbenforgó szemekkel ülök a gép előtt vagy figyelem a telefonomat, hogy mikor rukkolnak, hogy happolhassak, vagy éppen mit happolnak tőlem, hogy passzolhassak. Pislogni nem szabad, mert egy törtmásodperc alatt leüthetik a kezedről a könyvet, amit már évek óta ámulsz a könyvesboltok polcain vagy kutatsz az antikváriumokban, ahol kiderül, hogy az antikvár kiadás drágább mint az eredeti, ezért inkább csak felírod a könyv címét egy hosszú lista végére, és év közben könnytől párás tekintettel nézegeted, aztán inkább elrakod a fiókodba, mert nincs időd még a boltig sem elmenni, nemhogy kilovasni. De itt a Rukkola! Életem szerelme! Akinek örök hűséget esküdtem! Szerelmes leveleket váltunk. Emaileket. Pontosabban. És csomagot küld. Ha nem, akkor mániákus módjára próbálom feltörni a postaládánkat (mert nekem ugye nincs hozzá kulcsom.). Reggel beleejtettem egy tollat. Az elején jó ötletnek tűnt. És két napja óvodásnak érzem magam. "Ha tegnap adta fel Pesten, akkor mikor ér ide?" "A postás hány órakor jár?" "Ha nem talál otthon, akkor mi van?" "De ha az értesítés a postaládában van!!!" "Mi van, ha azt mondom a postán, hogy elvesztettem az értesítést, csak adják már végre ide a könyvemet?" És amikor végleg lemondtam arról, hogy nekem a héten happolt könyvem lesz...becsenget a szomszéd, és átnyújtja A Csomagot! A Csomagot, amiben az Én Saját Gyűrűk Ura példányom van! Egy kötetben! Térképpel! És színes rajzokkal! (Ne, senki ne kérdezze meg, hogy hány éves vagyok. Különben meg kevesebbnek látszom. Úgy 6-7 évvel. xD) Virágot locsolok (tudom, az erkélyen csak este!), aztán viszlát világ, hello Középfölde! ;)

Renöszánszát a pecsvörk, a kollázs, a mozaik. Legyen szó családokról vagy éppen a művészetről. Laura Reburn ínyenc falataira kedvenc SzabadEmbereink oldalán találtam rá. Az amerikai lány kollázsai  az oldszkúl életérzést szürrealista gondolataival ötvözik. (Ezt jól megaszondtam, ugye? :D)

Nem, a Rukkola egyáltalán nem zöldség! Ellenkezőleg! A Rukkola a nyári elfoglaltságként nyálcsorgatva bámult oldalak netovábbja! Én tegnap regisztráltam, és máris szert tettem teljesen ingyen A Gyűrűk Ura trilógiára! (Jézus! Ez pont olyan, mint valami teleshopos reklámszöveg...) De kezdjük az elején. 
A rukkola.hu-ra a fészbúkoddal regisztrálhatsz. Ezek után felteheted a megint könyveidet, amiket ingyen és bérmentve elvisznek azok, akik még értelmét látják (avagy hogyan szabaduljunk meg gyorsan és fájdalommentesen a piros pöttyös könyveinktől). Sőt! A postaköltséget te állod. Rendben, ez így tényleg nem hangzik valami jól. Viszont! Cserében te is keresgélhetsz a feltöltött (vagy éppen a még fel nem töltött) könyvek között. Ha rád talált a nagy szerelem, akkor vagy egyből elviheted, vagy sorba állsz, és résen vagy. És ha ügyes vagy, akkor már le is levelezheted a drága örökbeadóval, hogy hova küldje a könyvet. Ennyi az egész. Ó, és ha regisztrálsz, akkor van egy grátisz happolásod. Ezért nem kell rukkolni. Öhm...szóval regisztrálj, és mindent meg fogsz érteni! ;)
És ennek az egész őrületnek a következtében a mai napon feladtam életem első három csomagját! :D (A könyveket borítékba gyömöszöltem, mert állítólag így olcsóbb, tehát nem csomag, hanem voltaképpen levél, de ezt ne mondjátok el senkinek!) Büszke vagyok magamra! Végre felelősségteljes nővé értem. 

Mostanában elment a kedvem a nettől. Meg időm sem volt. És a kettő eggyüttes reakciója váltotta ki az uborkaszezont. (Ami nem uborkaszüretet jelent.) 
Voltam Visegrádon. Unokatesóztam, nagyszülőztem. Persze már az első nap éjjelén rosszul lettem. Ráfogtuk arra, hogy nem volt időm enni a hétvégén. (Vicces, mi?) Meg arra, hogy kimerültem. Mert a nyáron még nem pihentem sokat. Mondjuk semmit. Csak mentem, mentem, és mentem. Pont mint a mesékben a legkisebb királyfi. Csak én nem vagyok se fi se király. Mondjuk kár. De csak a királyosdi része. Tudom, az egséz nagyon egyszerű, csak tökhintó meg üvegcipő kell hozzá vagy százéves álom vagy egy szörnyeteg vagy aranyhaj vagy...hirtelen nem jut eszembe több hercegnő. Csak Pocahontas. ...vagy kenu. :) Jó ég, már azt sem tudom, hol tartottam. Enni sületlenséget! Szóval azért a nyaralásunk harmadik (és egyben utolsó) napjára összeszedtem magam. Akkor felmentünk a várba. Jajj, és muszáj elmesélnem valamit! Este lementünk vacsorázni (kóstoltam cápát!), és Zsombinak (unokatesóm, 6 éves) a top kaja a csoki fagyi volt csokis öntettel (tud élni, mi? ;)). Ahogy falta, tiszta bajusz lett a szája. Én jüt akacagtam rajta, és lefényképeztem. Ő meg megkérdezte, hogy min nevetek. Mutattam neki a fényképet. Erre gyorsan megtörölte a száját, rámutatott a képre, és megkérdezte, hogy még mindig hasonlít-e arra a fickóra. :D
Tegnap az Anna-bálon dolgoztam. Rettenetesen elfáradtam, és a lábam is iszonyatosan sajgott. Volt néhány gyönyörű ruha, és hát... a lányok se voltak rosszak. (Persze szigorúan vetélytársi szemmel figyelve. ;)) És ami a lényeg, hogy kivasaltattam a hajam! :D És vágattam egy keveset. Én! Én öként vágattam belőle. Hihetetlen. ;)

Minden lelkes író- vagy nemírópalántának a figyelmébe ajánlanám a Lenore oldalán meghirdetett novellaíró pályázatot. Kalandozz időben és térben, és szólj a tündér haverjaidnak, hogy segítsenek be. Ó, egy jó tanács: a koboldok sok sztorit tudnak, csak hallgatna róla. Nem kell elhinni nekik, hogy szenilisek! Irigyek a tudásukra, ennyi az egész. Szóval boszorkányok, varázslók és koboldszelidítők előnyben. Illetve a skótok, az írek és az angolok. Nem hiszem, hogy Magarországon könnyen be lehet szerezni koboldot. Próbálkozzatok Ebayen vagy egy kisállatkereskedében. Ha megtaláltam az üveggömbömet és a varázspálcámat, na meg a rézüstömet, és véletlenül még a Hold is teli, akkor akkor szerény személyem ismegpróbál összekotvasztani egy bájnovellát. Sok szerencsét! Győzzön a jobbik! ;)

Ha már gépközelbe kerültem -pedig nem terveztem- elmondom, hogy voltam a Quimby koncerten. Ami mit jelent? Koncert+én=? Elárulom. Eső! "Sajnáljuk, de eső...és elektromosság, és blablabla..." De! A dobhoz nem kell elektronika! Há! És egy olyan dobkoncertet lenyomtak, hogy elállt a szavunk és az eső is! Szóval nagyon remek volt a konvecert!
Holnap megyek villámolvasásra (szórítsatok, hogy betaláljak!).
Amúgy most már tényleg fáradt vagyok, és kiérdemeltem egy kis olvasást. Mert most már ideje lenne befejezni a könyvemet. (Éjsötét árnyék! Muhaha!)
És...izé...köszönöm...az ajánlót! A Gportálnak. Asszem. 

Délután dolgozom. Ez azt jelenti, hogy itthon vagyok. Kivételes alkalmak egyike. (Bár csütörtökön megyek Pestre Quimbire meg villámolvasásra.) Illetve jelenti azt is, hogy este végre van egy kis időm barátnőzni. :) (Ez igazából össze meg vissza kettő szem este.) Tegnap Krisztámmal beültünk az Íródeákba. Én a szokásos meleg, mézes tejemet ittam meg egy kávét. Mert az kellett. Nagyon. Szóval ücsörögtünk, aztán hétkor jön a telefon a nagynénémtől, hogy lenne két jegye az esti Gringo Star koncertre. Há! :) Volt egy óránk. Azt az elvet követtem, hogy ha kihúzom magam, akkor ráfoghatjuk, hogy csinos vagyok, de miután a koncerten melegítőben is voltak...szóval iz, igen. Az előzenekar a Mrs. Culombo volt, alias Nemtommmilyen Pélibarnáné Dorina. Rettenet. Viszont maga a koncert nagyon jó volt! Fellépett a Jazz + Az formáció, amire kiskoromban a szőnyegen pupákoztam. Aztán a felélnél eredt az eső... Remek. Elmegyek egy fesztiválra és esik. Szandra vagy Veszprém Fest, mindegy. Aztán lehet, hogy bizonyos tényezpk szükségesek hozzá. Fesztivál. 0. nap. És én. Meg rá kell mondjuk olvasni. Szerencsére elállt az eső, addig meg Krisztámmal a hatalmas pöttyös kendőm alatt tomboltunk. 
Sietek, mert munka van. ;) Ágyő!
Addig gyönyörködjetek! xD

Szőrköz: MailOnline