Mi lehetne ennél a késői óránál alkalmabb pillanat arra, hogy megmutassam nektek, hogy hogyan fest FreePeople-ék Dark Side of the Moon nevezetű kollekciója?

Hihetetlen, de hoztsam valami újat a régiből. Új részt A nimfa és a vadászból. Ami eddig kimaradt. És most a helyére kerül. A vadászok megérkeztek, a nimfák észrevették őket. Azt hiszem, több magyarázatra nincs időm. Rájöttök. Bízom bennetek. :)

 A vadászok nyomán felparázslott az Erdő. Ezúttal szelíden és némán. A nimfák előmerészkedtek, állatok alakját öltötték magukra, úgy siettek a Nimfakirálynőhöz.

 Az Erdő közepén gigászi fa állt; vastag törzsét vagy ötven meglett férfi sem érte volna körbe, göcsörtös ágai egymással összefonódva indáztak. Ez volt a Nimfák Anyjának ősidők óta növekedő fája. Az állatok nagy zsivajjal érkeztek meg; ugatástól, vonyítástól, brummogástól és nyerítéstől visszhangzottak az erdő termei. Mind az emberekről akartak tudni.

 Egy őzsuta alakját felvett nimfa - a legszemfülesebb mind közül- beérve társait, nagyot szökkent, s mint aranyröptű galamb szállt a Nagy Fa egy ágára.

 - Mik voltak ezek, Anyám? – csiripelte. – Miféle állatok?

 A Nimfák Királynője lombját rázva kacagott.

 - Nem állatok – susogták levelei.

 - Akkor mik? – érdeklődött egy bojtos farkú mezei nyúl.

 A Nagy Fa megremegett, s törzséből a Nimfák Királynője lépett elő. Vörös haja uszályként terült el aranyosan derengő teste körül, s a smaragd szempár élénken csillant fel. Az állatok elhallgattak.

 - Emberek – mondta a Nimfák Anyja.

A kaland az kaland, kérem. Ja, én meg nem vigyáztam, amikor kiléptem az ajtón. pónira ültettek, feltarisznyáztak, hobbitkézzel intettek, és egy jó nagyot rácsaptak a pónilópopóra, az megiramodott (nem csak a popó, hanem a ló is), és nem volt többé vissza! És a legfontosabb, hogy mire az út végére érek, lesz egy elmesélnivaló mesém. vagy akár több is. És ezt most nem csak úgy mondom, hanem ez kérem így van. A legkomolyabban. Ez a hatalmas dilemma és Ady és...na jó, Móricz és egy kis transzcendens segítség döbbentett rá arra is, hogy mit kezdjek a nimfával. Hogy mindenkinek jó legyen. Mert hallgatom a "Miért ölöd meg?"-eket, meg a "Szerintem ez így jó."-kat, és egyszerűen csak magamnak akarnék megfeleni, ami azt jelenti, hogy mindenkinek megfelelek, és lírai...prózai énem minden osztott személyének, aki valamit követel magának. Az osztottág. Az midnennek a titka. Ha ez meg egy rakat sületlenség, hát ne egyétek nyersen! Punktum.

Életem nagy kérdése, hogy akkor most Örkény vagy nem Örkény. 

A jó életbe is! Hát Zsákos Frodó megfutamodott volna? Vagy Bilbó? Na jó, Bilbó talán igen, de mellette ott voltak a törpék, akik magukkal ráncigálták őt a kalandba. A Kalandba! És hogy mellettem ne lennének törpék?! Nem csak törpék vannak! Oké, törpék azok konkrétan nincsenek... De sokan mások vannak. Akik taszajgatnak. Illetőleg Örkény barátunk (a vadász! ugye, én sem hiszem, hogy véletlen lenne) itt ül az ágyamon, és vádlón meregeti rám azokat a nagy, kerek, dülledt (elnézést...) barna szemeit. És ha talán mégsem barnák (mert bevallom, már nem emlékszem...) akkor talán kékek, mert úgy passzolna, de az is lehet, hogy zöldek, abban az esetben viszont átírnám, szóval szerintem maradunk a kéknél, mert úgy érti mindenki, hogy miért olyan színű, amilyen. Azt hiszem, hogy most végképp nem érti senki. A lényeg, hogy én még tudom követni a fonalat. És ha már itt tartunk...szóval ha már fél lábbal egy másik világ zöld gyepét tapossuk, akkor meg kell említsem, hogy ma édes egyetlen unokaöcsém, Zsombor (6), kölcsönkérte tőlem a Harry Potter első részét, merthogy A babót lassan befejezik, ugyanis az az estimese, és valami újba szeretne belevágni. Hát igen, az én unokaöcsém, le sem tagadhatná. :D Mondjuk az érdekes, hogy előbb végzett A babóval, mint én. :D Jó, de ő nem jár a Tudjukmelyik iskolába. A Sötét Nagyépületbe. Oda csak én. Meg rajtam kívül még úgy párszázan. Látszik, hogy beteg voltam egy hétig, és nem akadt csupasz fül, aki meghallgatta volna a sületlenségeimet, mert most megint olyan szómenésem van, hogy csak tudjon valaki lelőni. Az az igazság, hogy megyek vissza angolozni.

Gondoltam, illenék pár szót szólnpom, ha már itthon vagyok. Mert ugye itthon vagyok. A múlt héten mindeki kiesett körülöttem, és meg örömtüzet gyújtottam, hogy ezúttal engem elkerült A VÍrus - ugyanis, arról vagyok híres, hogy ötödik óta minden szeptember elején megbetegszem. most szeptember végén. :) -, de olyan erős volt az efölött érzett boldogságom, hogy befesajdult a torkom, és megeredt az orrom...hát csak annyit mondok, hogy nem a vére. Szóval elballagtama  khöm Felnőtt! Doki Nénimhez, és mondta, hogy Vírus úr hosszas könyörgésem ellenére sem kegyelmezett, én lettem a végzete, akárcsak Anyeginnek Tatjana, csak azt hiszem, a mi kapcsolatunk nem ilyen romantikus. Bár Vírusovics Virusszkíj tudja, hogy előbb vagy utóbb el kell hagynia, kiaélvezi ittléte minden pillanatát, hogy én vagyok az első pirospozsgás pofika, akit reggelenként megpillant az ágyban, hogy nem ereszti sovány kezemet... Nos, így telnek napjaim, ilyen nagy romantikában, ahol Echinacea csepp csordogál és Zsebkendő a Tenger. De nem panaszkodhatom, mert legalább van plüsstakaró, Gyűrűk Ura (köszönöm szponzoromnak, Máténak), Anyegin (a film! O.o), könyvek (csak választani tudnék!), tea. Kábé ennyi. És hogy mire készülök? Hm.

Szeretném, ha ez a vers, mint intő példa állna itt, az irodalom szent és sérthetetlen mivoltát hangsúlyozva. A legnagyobb a tollából. Kosztolányi úrtól.

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár

Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
De kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
Instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves
Poémát, minden irányban.

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

Remélem mindenki összeolvasta az első betűket. :D És ezek után is azt vallom, hogy az irodalom szent és sérthetetlen! :D Amúgy zyebkendőtengerben ülök, és mindenféle gyógyszerrel, varázsszerrel, ráolvasással és bájitallal próbálom kidugaszajtani az orromat. Éljen az őszi vírusáaradat. Még a fogalmazókám is tönkrement...
Ú, és köszönöm Biának, hogy felhívta a versre a figyelmemet. ;)

Valaki nem tudja véletlenül, hogy jobb oldalon hogyan lehet eltüntetni azt a csodálatos szürke téglalapot? (Siker!!!) Nem vagyok nagy barátja a CSS-kódoknak. Annyit már tudok, hogyan lehet a fejléc mintáját megváltoztatni, de ennyi. Igyekeztem egy kis őszt hozni az oldalra, nos ennyire sikerült. De nem hagyom annyiban, ne tessék megijedni! :)
Voltaképpen ezért jelentkeztem. Meg hogy elmondjam, hogy az iskolának még minidg nem sikerült elrágnia a nyaki ütőeremet, bár roppant közel áll hozzá, így a harmadik hét előtt néhány órával. Szurkoljatok, hogy meglegyen az angol nyelvvizsgám. Októberben megyek, mondjuk azt még nem tudom, hogy írásbelire is vagy csak szóbelire, amit jó lenne eldönteni, mert jövő héten jelentkezni kell. Kéne... Veszprémiek, valaki nem megy most Dexamre? Nem kell valakinek egy pár? "Kedves, türelmes lány keres magának társalkodónőt/férfit angol nyelvvizsga idejére. 165 cm (kb.), szőkésbarna. Jelige: menjünk át együtt!" 
Egyéb. Múlt hét szombaton volt az irodalmi színpados "hattyúdalom". Jól gondoljátok, valószínűleg nem megyek többet. Nekem is fáj, igen. Eléggé... Szóval Születés Kiállításon "játszottam" a babaosztályon dolgozó, meddő medikust. Ironikus kissé. Azért hoztam két képet, mert az elsőn olyan, mintha nem lenne orrom, és szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy orrom márpedig van, nem állok rokoni kapcsolatban Voldemorttal. Amúgy én vagyok a szőke, aki olyan anyátlanul tartja azt a szegény kölyköt. Ja, és címlapon voltunk! :D 
Ennyit szerettem volna mondani, bíró úr.
(Bevallom, át kellett írnom, mert elírás nélkül soha nem sikerül összehoznom egy épkézláb szöveget.)

Írtam egy csomót. De nem tetszett. Lehangolt. Ezért kitöröltem.